Vége lett a nyárnak és az idő hideg, borongós lett. Pont ahhoz méltó hogy egy iskolanapot elkezdjünk. Eső, hideg szél, nehéz táska, még a régiek is kicsit lassan rázódnak össze. A koleszban megtalálom hirtelen az összes rosszat. A szoba kicsi, barátságtalan, új szobatárs, kevés hely, eső, a hangulatom a padlón a kicsi koszok mellett. De telik az idő és lassan de biztosan megszokom a reménytelent, elbukom az osztályozót, ismét a padlót nyalom, bár most már kicsit több emberrel az oldalamon.

Már nem megy semmi, már csak vegetálok, hulla vagyok minden nap. Hajnali lefekvés, korai kelés és a suli néha 7ig tart. 12.osztály... Ez lesz a nagy betűs ÉLET? Anya ma 39. És én irigy vagyok. Ő már nagy és fel va nőve, azt tesz amit akar és a felelősséget is vállalja érte. De neki se könnyű. Vagy a Puszternek is ma van a szülinapja. Ő burzsuj, mindene meg van és helyes is (a nők futnak utána). Most már nem tudom mi lesz velem. Az osztályozó vizsga bebukása, az előre hozott elvesztése nagyon fáj... És most érzem az űrt ami ahelyett van hogy a többieknek mesélem az érettségit és hogy valamit megtudok egyedül önerőből tenni. De lehet hogy nem is vagyok képes ilyenekre?