weblelkem, kiskazán a macskáknak.....

 Ahogy itt ülök a kertben, balomon lovak, jobbomon zöldség és gyümölcs tenger, hol egy-egy sün vagy macska tarkítja a tájat, elgondolkodni sincs erőm úgy megbénít a nyugalom. Lágy meleg szellő túr a hajamba és egy kéz érintése zökkent ki a tájból. A kéz mely fogta az enyémet és cipelte a holmijaimat, a kéz ami simogatta forró arcomat ha lázas voltam, a kéz mely büszkén fogta kezemet ha valaki látta. Olykor durva sebek és fájó pontok fedik el a kezet, amit nem érinthettem sehogy sem, mert a legapróbb érintésem szörnyű kínokat okozott neki. Most itt vagyok mellette, kevesebbet fogja a kezem, de az arca többet mond el, többször érint meg, több a kósza csók, több a kósza "szeretlek". Közelebb vagyunk és mégis olykor egész nap nem találkozunk és nem látjuk vagy halljuk a másikat. A nem fogadott hívások idegessé tesznek, aggódni kezdünk, de a viszont látás mindig enyhülést hoz. Itt falun amit tarka tehén falvának fogok hívni, már csak ilyen az élet. Egy új élet, hol vidám hol borús, de a miénk és már közös és boldog.... <3