Képek. Ebből áll az életem, képekből, amik hol felbukkannak, hol nem, hol kedvesek, hol nem. Kifürkészhetetlen képsorok és a véletlen furcsa fifikája teszi őket érdekessé. Amikor egy ember a saját sorsán kezd, elgondolkodni rájön, hogy 2 féle is lehet: Lehet egy olyan, amiben minden sikerül és minden jó, mindenki boldog mindenki szeret. De van egy másik egy a valós jövőképek közül, ahol tudom, hogy nehéz, tudom, hogy sok a gond, nem minden hullik az ölembe majd… Kinn voltam Ságon szombaton, legálisan. Ami nekem most igen nagy szó hisz eddig nem tehettem meg hogy csak úgy beköszönök anyának hogy „Szia Megyek Ságra!” . De most megtört a jég. Laptoptáskába belefért az oda való cuccom és szinte boldogan mentem a rohadt messze lévő buszmegállóba, gyalog. Furcsa érzés volt, hogy nem kell figyelnem hogy ki lát meg, hogy nem érdekel ha észreveszik a buszon, hogy ott vagyok… Csodás volt. Amint kiértemmár elkezdtem a terrort a Sünim apuja ellen akit innentől Sün-nek nevezek (a Süni meg a párom lesz). Addig nyaggattam, amíg ki nem mentünk a napos meleg szombat délután és nem ülhettem a gyönyörű fehér paripán. Érdemes megjegyeznek, hogy én kifejezettem nem szeretem a lovakat, mert mondjuk nagyok és gyorsak és nagyon nagyot lehet esni róluk. De most a hátán ültem és először életemben futó száraztam a Démonnal, aki a Dáma nevet viseli. Megtanítottam neki, hogy tőlem fogadjon el egyszerű parancsot, pl lépés, üget, vagy az oldal ütögetés ami a megállj. Csodás volt a lóháton, éélveztem is, igaz röpke 1 óra volt, de a lovagló izmom becsületesen megfájdult. Egy bő ebéd után úgy döntöttem a családnak egy nagy adag desszettel kedveskedek, ezért csináltam kókusz golyót, amit mint késöbb kiderült a haverokkal ettünk meg 2 liter bor társaságában. Voltunk 5en, de raliztunk a faluban motorral, a milecenteizé parkben pipáztunk, énekeltünk és nagyon jó volt a hangulat. Kifáradtan értünk haza a Sünivel, úgy éjfél körül… Reggel kómásan és kicsit másnaposan ébredve a legjobb dolog jutott eszembe, vagyis hogy a sünim mellett fekszem legálisan…