weblelkem, kiskazán a macskáknak.....

Nagy dolgokon gondolkodni olyan, mint egy olyan dologra vágyni, ami csak későn és nagyon nagy csoda árán valósul meg. Sose tudhatom, hogy ő mit gondol, vagy éppen mit miért tesz. Más a véleményünk és mások is vagyunk. Ezt mindketten tudjuk, mégse érdekel minket; a napnak és egymásnak élünk, a perceknek, amik lehetővé teszik számunkra hogy egymás karjába fonódva csak bámuljunk ki a gondterhes világba, a kettőnk világából. Másra gondolunk ekkor. Sose fogjuk elmondani egymásnak, de tudjuk miét érezhet a másik. Nem vagyunk egyformák, csak csiszolódunk és érdeklődünk a másik gondolata és a logikája iránt. Nekem a lánynak a fő kérdésem az, hogy miért? Ilyenkor kell még 1-2 perc, amit vele töltök, ilyenkor fog el a vágy, hogy mégtöbbet mondjon és élvezhessem a hangját szívhassam magamba a szavait. Érdekes és elragadtató amit mond nekem, egy teljesen más és értetlen módon, amit csak így hogy egy ideje szótárazom így tudom megérteni. Hogy tényleg szerelmes vagyok-e, azt nem tudom biztosan. Csak azt, hogy imádok vele lenni és hiányzik ha nincs velem, de nem is a test, hanem a tudat hajt hogy valaki vigyázzon rám szeressen és mellette érezzem magam nőnek, ami nem sok embernek adatik meg egy kapcsolatban. Már várom a következő fokozatot amit elérhetünk, hogy azt tudjam mondani teljes őszinteséggel, hogy bízom benne és hiszek neki mindenben amit hirtelen gondolataival rámzúdít alkalmanként. Kél még az is amit csak ő ad nekem, hogy mellette teljes egész és céltudatos ember lehetekbármikor, amikor fogja pici kezem és figyeli álmom éjszakánként... Szeretlek Danyael..