weblelkem, kiskazán a macskáknak.....

Itt fekszem a koleszban az ágyamon... éjjel van és nem tudok 1xűen aludni.... Gondolkodok és nem látom át a helyzetem... Írom ezt a blogot és közben az jár a fejemben hogy baszus minek is mert jobban nem leszek töle, okosabb se és az ég egy adta világon semmi nem fog változni attól hogy én ide vetem gondolataim.... Egyszer még nagyon rég az volt minden álmom hogy szerelmes legyek, jól kereső állásom legyen és család barátok stb... De ma már valahogy kezdem érteni hogy ezekért meg is kéne küzdenem...Soha nem szerettem a 2 színű, képmutató embereket és nem is akarom ilyenekkel körül venni magam... Tudom hogy változunk és ki jó ki rossz  irányba, de soha nem tudjuk elveszíteni azt az önmagunkkat ami miatt szeretnek minket. Akármennyire is próbáltam pár barátomtól eltávolodni sosem hagyták mert egy olyan embert ismertek meg bennem aki nekik fontos vagy szimpatikus, nem tudhatom. De hogy jól tették hogy nem hagytak elkallódni azt köszönöm.Nagy szavak ezek és nem is értem mit okoskodik a hülye, de ha ilyet lehet mondani, már csak azért is megéri mert valaki biztos elolvassa és rádöbben hogy ő is igen is nagyon jó barát tud lenni másnak.