Éppen este van. És próbálkozunk kérdő mondatokal beszélni. Tegnap beugrót néztünk és onnan jött az ötlet. szerinted sikerülni fog??
ez így nem megy.. kérdez és kérdeznem kéne de nem megy mert közbe váltottunk felszólítóra és kevertük és áááááááááá...
nah komolyra fordítva a szót. Domával nagyon nagyot beszélgettünk pár nappal ezelőtt. Elindultunk egy nagyon egyszerű témáról és olyan filozófiai magasságokig jutottunk hogy meglepődtünk saját magunkon is. Megbeszéltünk mindent a pasikat, az eddigi életünket, gyerekkorunkat, miket játszottunk miket nem. Kinek milyen megpróbáltatásokon kellett átmennie. Mindennek az eredménye az lett, hogy volt kb 5 percem összekészülni és elérni a buszt.
Mostanság nagyon egy rugóra jár az agyunk. Ugyan azt akartuk írni egy ismerősnek válasznak és megbeszéltük, hogy inkább nem mászkálunk egymás agyába és abbahagyjuk....
Megmondom őszintén nem nagyon szeretek lelki mélységekbe menni egy blogon. tudom hogy nem sok ember olvassa de az pont 2-vel több mint amennyinek lennie kéne. Szóval kedves ismerős/ismeretlen ezekből a sorokból sem tudsz meg sokat csak max annyit hogy mit alkotunk Domával:)
**** ő rajzol én írok*****
Nah olvasók nagyon kellemes olvasást és jó éjt.
Abbahagyom az írást mert a gerincem különálló életet él és nélkülem megy aludni!!
Üdv: WALL-E
