Néha furcsa dolgokat gondolunk úgy hogy nem is adnak rá okot, vagy nem is történik semmi provokatív. Egyszerűen csak be telt a pohár és már nem bírod tovább. Nem olyan dolog amire büszkének kell lenni de nem is olyan amit szégyelni kéne... De én nem tudom velem mi lehet, mert nagyon sokszor érzem azt a bizonyos megfujtanálakot és nem is igen tudom ezt kontrolálni úgy ahogy én szeretném. Sok barátomat bántok ezzel és ne is akarom, pedig úgy tünik mégis meg teszem. Törékeny dolog a barátság és ezzel nem is jó sokáig játszani... Vannak helyzetek amikor csak egy mikrofon kell nekik és csak annyi hogy halld amit mondanak, éreznek és ezt pont neked akarják elmondani. Van amikor egy tanácsadó kell és semmi más a világon. Lehet nem fogadja meg és mást csinál, de te akkor is segíteni próbáltál. És igen van olyan amikor egy társ kell aki ránéz és tuja mit kell tennie hogy ne sírjon, hogy teljesen biztonségba érezze magát és egy röpke percig semmire se gondoljon csak arra hogy nyugodtan és teljes érzésből kisírhassa a bánatát neked... Soha sem tudhatod éppen ki az vagy hogy miért pont téged tart valaki ilyen személynek de ezeket nem kényszerből kell tenni.... Soha sem szabadna hazudni, vagy 2színüsködni, de ezt sosem várhatjuk el tisztán. Igen én is szeretnék valakinek a "barátja" lenni, de ez sosem könnyű. Attól még megbírkózok egy ilyen feladattal is....
Decsak mert, nekem egy jégszívű és fagyos tekintetű olykor mégis nagyon nagyon szeretnivaló barát is megfelel...(Mint te vagy)
