Ahogy a cím is utalja ilyet nem írok többet, csak most és kész. Ez nem az én világom, hogy ide leírjam egy-két napomat és mindenki ezt olvassa. Az elvolt és beteg érzéseim még okés, de ez? nah jó akkor írom...
Feledtébb érdekes volt ez a karácsony. Szűk családi kör és kész. Semmi karácsonyfa, semmi túldíszítettség. Csak az ünnep. Meg történik az amit mindenki vár, de perszi nem mondja ki hanem szorosan magába zárja, hogy megne kérdőjelezhesse senki a lelki tisztaságát. Kaptam hajvasalót, meg 4 könyvet. 3at anyutól egyet Danitól. Nem tudom miért, de a Dani ajándékából sült hogy anyaától van. Pedig nem, de az érzés akkor is ott keringett bennem. Vagy ennyire jól kiismert a Dani vagy itt valami bűzlik. De ez csak kérdés marad. Választ nem hinném hogy kapok. Nem panaszkodhatok, mert végülis megkaptam azokat amiket magamsem tudtam de vágytam rá. Így, hogy gép elvonásom van, csak olvasok és a könyvekben élek.
Kedd.
Termál. Sok-sok ember csupa nem magyarul beszélek és okosabb vagyok mint te fajta szlovákok.Nagyon jó volt, élménynek kitűnő, és lehetőségnek hogy velelegyek, kihagyhatatlan. De megérte. Igaz néha nem volt nekem jó mert szorongtam, de hogy mellettem volt az mindenben segített. Furcsa hogy olyan kevésnek éreztem azt az időt amíg velem volt. Pedig az tuti hogy nagyon is lehülyültünk így ketten a termálvíz immár leázott szlovákok darabkáival dúsított részein. Imádtam! Csak a reggel ne lett volna, de ez nem ide jön, hanem a saját pici kis lélek részembe, ahove ezeket be rakom és bezárom, majd akkor engedem ki mikor senki nem látja.
