Vannak olyan dolgok melyeket az ember fia úgy vár mint a megtestesült mennyei boldogságot, vagy netán mint egynéhányan a lottó ötöst. De ha abban a mennyei boldogságban egy kicsit pihenhetsz csak, mert dolgozni kell, vagy ha a lottó ötösből levonják az adókat meg osztogatni kell akkor már nem akkora a boldogság ugye?
Nem erre számítottam őszitén... Ha választhattam volna, akkor inkább fel se kelek és csak fekszek a kényelmetlenül keméy ágyamban és gondtalanul álmodozok egy ennél jobb és szebb eseménysorozatra. Nem mesélem el a történetet mert ez senkire nem tartozik, csak a mi kettőnk "titka" és csak mi 2en fogjuk ezt azt hiszem örökre az emlékezetünkbe vésni. De 2 dologban biztos vagyok:
1.- Soha többet nem akarom, ide jöjjön óvárra.
2.- Nem akarok többet ilyeneket ünnepelni...
Összegezve, egy csalódott és elkeseredett lány naplórészletét kapjátok eredményül....
