Furcsák és érthetetlenek az emberek. Azt hinnéd, a boldogságuk egy-két dolgon múlik, a valóságban annyira összetettek, hogy józan paraszti ész vagy a más számára logikus döntés nem hoz neki örömöt, mint ahogy hinnénk. Egy röghözkötött és feledtébb érdekes meggondolás került elém. Magam is csodálkoztam, mert az előbbi teóriám teljesen rá jellemző. Cselekedeteit nem makacsságnak hívnám, hanem követelőzésnek... Érzéseit (amiben én mint kívül álló nem lehetek biztos) egy másik mondatával agyonüti, és az ellenkezőjét bizonyítja. Egy lány, aki szeret, de szeretetével elutasítja, hogy szeressék. Egy lány, akinek a szó elszáll és a cselekedet is hasztalan próbálkozás. Nem tisztem bírálni, nincs jogom elítélni, és ezt nem is szeretném megtenni. Érdekel ez a logikátlansága, a gondolata hogy imádva szeressék, csodálják mint egy istennőt, amellett hogy nincs vagy nagyon csekély az önbizalma az úriemberünk iránt. (a többes szám nem a 2xes birtoklást jelenti) Apró kis piszkok, feledhető porszemek a lételeme, amivel kikészíti az embert, a másik törekvését rombolja szét. Én nem értem őt, de remélem haladok és talán nem is fogom megérteni. De a szerény vélemény azt súgja a Démonnak(ez én vagyok^^) ez a cselekedete nem az ami boldoggá teszi őt.
