Hát kezdjük ott hogy ezt elég részletesen ugyse tudom elmesélni, mert az nagyon nagyon hosszú idő lenne én meg hát köztudottan lusta vagyok :D De mint a cím is fitogtatja én a Démon rámertem szállni egy démon hátára (aki melleseleg egy gyönyörű szürke Dáma névre hallgató paci) Azt is mondhatjuk hogy szinte már minden félelmemet legyőztem eddigi életem során, és ő maradt csak hátra, a démon lovaglás... Bizton nem állítom hogy egy csepp félelem sem volt bennem, de annyira nem volt nehéz ahhoz a nyihahához közel kerülnöm. Feledtébb szelíd és nyugodt állat, ezáltan én is kezdtem azt érezni amit a többiek itt a Kisalföld Vágtán, hogy ez a paripa talán a szívembe is belophatja magát. Első kétségeim a sátán lova felé akkor múltak el amikor a platón lévő kislányt ahelyett hogy lelökte volna fejével amikor nem tudott tőle fordulni, kikerülte és inkább odébb állt, legnagyobb meglepetésemre...Következő démonutálat megingatás, a felém mutatott jámborsága volt. Mivel mind2en "kancák" vagyunk, és démonok, azt hittem ebből baj is lehet. De nem lett mert az én bámulatos agresszorom oda bújt a vállamhoz, és simogathattam a hatalmas fejet, a gyönyörű szemébe nézhettem és azt a puha nózit érinthettem. Csodálatos volt. Mi pici démonunk ezen a versenyen arra hivatott hogy a celeb futamon egyik képviselőjét Győrságnak a célba repítse. Drága pegazusunk egy rossz start után az első kanyartól 50-60 méternyire az összes többi vetélytársát lehagyta és száguldott a fehér vonal felé. Szegény pici démonom a 3. kanyarban ahol bevezettük a pályára ott ki is akart futni, ezáltal Győrság egyik képviselője széles ívben megtanult repülni. Noha mi voltunk a favorit lóval, a kis nyihaha a kirepítés után is a 3. helyre nyargalt be, de a győzelem akkor is amiénk lett. Egy igazi paci mint ő ezt nem felejti el soha sem sajnos, de ő volt a leggyorsabb a legsebesebb az egész ringben. Csalódott hangulat ütötte fel a fejét a táborunkba, de Laci bá csillogó tekintettel fordult felém:

-"Na Pink lovagolunk egyet?"

Hát mondhatom az a maradék kis bélsár is meghült bennem annak hírére, hogy én a Démon szoknyában (-.-) a sebes démon hátára vetemedjek. De az a tekintet amivel rámnézett azt sugallta hogy ő az a tanár aki jobban megijedne ha lezuttyannék mint én és semmi, de semmi bajom nem eshet ha azt csinálom amit mond nekem. (Nem mellékes megjegyezem hogy e nemes tanár lelkű Laci bá az én Sünöm teremtő attya. És háát íjásznak se semmi.) Hát innentől már tudtam hogy nincs vissza út, mert szoknya kecsesen a térdig érő "www.sagilovas.hu" feliratú póló alá csúszott, bal láb megemelkedett a kengyel felé és a lendületem már a Dáma-démon hátára húzott. Nem szépítem, nagy volt a démon és én kicsi de meglehetősen gyenge is mellette. Persze most jönne a sikítás meg leesés, de időm se volt ilyenekre, mert Dáma ment, én meg a hátán hát hogy is mondjam vonaglottam. Kezdeti nehézségeim (első 20 lépés) ellenére kialakult bennem az ösztön. Egyenes hát, sarok előre, fej egyenesen tartva, hangszín alacsony, hirtelen mozdulat 0. Hirtelen az összes lovas felém fordult és én kezdtem érezni amit ők éreznek akkor mikor egy démontársuk hátára csüccsenve rájuk bízzák magukat. Ez bárkinek egy örök élmény lett volna, de az én jámbor tanárom többet tanított nekem.

-"Na Pink most hajolj előre a Dáma nyakához de a sarkad továbbra is így álljon!"

Öngyilkos vagyok tán? Nem, gondoltam csak büszke és már csak azért is meg csinálom amit mondott. Öleltetek már démont? mert csodálatos... Együtt mentünk és éreztem ahogy veszi a levegőt. Csak mosolyogtam és éreztem hogy ez tetszik nekem nagyon.

-"Akkor Pink kezeket mellsőközéptartásba, és fordulj balra meg jobbra!"

Persze hát hülye vagyok én?? Nem semmi, de még ezt is megcsináltam, és a lovas mozgásom is elég kifinomult lett. Azt talán még megemlíthetem, hogy nem kevesen bámulták a hatalmas piros pólót akrobatikázni a szürke paripán.

-"Rendben akkor most hátul kapaszkodj a nyeregbe és a tarkódat tedd a Dáma farára!"

Na ez már szar ügy. Vagyis fordításképp feküdjek el a lovon úgy hogy a lában a kengyelben van továbbra is. Párszor előre húztam magam hogy ne nyomja a hátamat a nyereg de megtettem ezt is. Láttátok már az éppen eső után tisztuló eget egy démon hátáról? Hát kezdem érteni az ős magyarokat is akik le se akartak szállni a démonjaikról. Akárhogy is veszem a Kisalföld Vágta számomra egy hatalmas ajándékot adott, mégpedig azt hogy egy démonon, vagy tudjátok mit nevezük nevén, egy lovon ülhettem és semmi félelem nem mutatkozott rajtam. Büszkén ültem a lovon, egyenes háttal egy cseppet sem szégyenkezve kikandikáló combom miatt...