Mint a cím is sugallja nem volt a nyaram kezdete teljes magány és depresszió. Elvégre egy koncerten voltam, vele és nagyon nagy élményeket szereztem ez által. Hát akkor kezdem az elején:

Koncert jegyet neki nem találtam ezért csak bizakodtam a helyi árusok kinnt lesznek és lehet majd venni tőlük. Lassan a városig elsétáltunk addig bőven az agyára tudtam menni azzal hogy: "Biztos elakarsz velem jönni?" "Nem lesz ez neked kellemetlen?" szóval értitek...^^ Tanácstalan voltam hogy a busz honnan indul ezért üldözőbe vettünk pár karszalagos fiatalt és utánuk mentünk mint a pulikutyák. Egy kedves ismerősöm még azt is elmondta hol kell leszállni, így a fesztivál bejáratától alig 20 méterre libbentünk le a buszról. Jegyet kapott a Sün amit gyorsan karszalagra cseréltünk (u.o. színű mint a kisalföld vágtás volt :P) Befelé baktatva persze az elengedhetetlen motozás várt ami most nem tűnt annyira barátságtalannak mint tavaly. Ez most más volt. Hihihi, eszembejutott hogy elvettem a Sünim koncert szüzességét! Velem volt először koncerten! Csodás dolog volt megmutatni neki. A nap hátralávő részében felfedeztük a terület kínálta lehetőségeket. Teljesen be voltam zsongva a közelgő zenekar hallatán, de előtte még túráztunk egyet a sörsátraknál. Nem gondoltam volna soha hogy itt összefutok a Dundikával, aki már nem is dundika hanem porcika inkább. A csajon semmi háj vagy valami! Sebaj, legnagyobb meglepetésemre senki nem futott oda a közelgő idegbaj jeleivel hogy autógrammot kérjen. Sőt a Dundika asszem hízókúrát rendezett! Elkezdett enni valami zsíros olajos cuccot, amitől nekem a gyomrom fordult felfelé. Hát következtetés hogy inkább nézem a kis, magasból ugráló taknyokat (bungee jumping-os emberek) akik nagy örömmel, vagy kisebb félelemmel álltak oda fel. A nagy esemény előtt még találtam egy EDDA standot ahol minden a zenekarról szólt. De az árak nem nekem kedveztek sajnos. De Itt volt az idő hogy Sünim kezét megfogva a tömeg közepe felé száguldjak és várjam az EDDÁT!!!!! Ahogy ott tomboltam a kedvenc zenekarom legjobb számaira lelkiismeretfurdalás tört rám hogy talán Ő nem érzi magát ilyen jól. De éreztem a kezét a derekamon, a lehelletét az arcomon és éreztem hogy nem zavarja hogy itt van velem. Sőt ha ilyet mondhatok, még élvezte is. Majd jött a hirtelen fordulat. A Pataky azt mondta hogy kéri a lányokat a színpadra, erre engem egy gondoskodó kéz elindított egyenesen a mellettem lévő lány után. Mondjuk a csajjal kéz a kézben küzdöttünk hogy átmehessünk, és IGEN!!!! Ott fenn a színpadon az Eddával énekeltük az Álom című dalt és repkedtem a boldogságtól! Sok sok kezet láttam sok irigy és boldog pillantást. És egyet aki büszkén nézett akin azt láttam, hogy örül annak hogy ott lát engem a többi EDDA fan bige közt. Ez a 2-3 perc volt az ami igazán emlékezetessé tette nekem a koncertet. Hogy fenn lehettem, láthattam a zenekar szemszögéből az egész fesztivált. Csodás volt. Értem már őket hogy miért vannak 30 éve a pályán. Pataky úgy küldte vissza a lányokat hogy: "Visszaküldöm a lányokat a jogos tulajdonosukak érintetlenül!" Szerintem mindannyian csak nehézkesen indultunk meg a színpad széle felé, de adrenalinnal tele és egy életre megjegyeztük ezeket a pillanatokat. Vissza értem a 2 gondoskodó kézhez és percekig csak ugráltam és nem engedtem karjaim közül ki. Imádom! Ez volt a legcsodásabb dolog amit csak tehetett értem!

Fáradtan de még mindig pörögve kortyolgattuk a malátaszörpünket és csillogó tekintettel néztük egymást. Azt mondta tetszett neki a koncert és reméli én is elmegyek majd vele egyre. Imádtam! Egyszerűen ez volt a legszebb és legjobb befejezése a fesztiválnak. Szintén fáradtan a buszon ülve elgondolkodtam hogy mekkora áldozatot vagyunk képesek meghozni még egymásért? Anya hazahozott minket és egy gyors szagtalanításos zuhanyzás után a szobámban egy megvetett ágyban egy hős aludt édesen aki mindent megtett aznap azért hogy egy Démon jól érezze magát...