Tudod amikor egy Démon is megérzi hogy szerelmes és szeret egy embert, akkor már komoly és mély kapcsolatról van szó. Amikor a jó mellett a szarban is ott vagyok mellette és megfogom azt a bizonyos kezet és megszorítom annak a biztos tudatában, hogy szeretem és kitartok mellette, ha jön a hurrikán is. Amikor egy pillanatnyi szeretete nekem felér egy világgal, amikor egy csókja az egekig emel, amikor a könny kicsordul szememből hiányától, akkor, igen akkor tudja a Démon is biztosan hogy szeret valakit. Aztán ha a világ ellenem és ellene fordulna, ha a rossz tömegesen támadna, vagyha a szívünk részei rúgnának és törnének ellenünk, akkor érezzük itt nem lesz jó, itt nem lehetünk egymáséi, itt nem lesz egy igazi szerelem kiteljesedése, csak kergetőzés a gondok elől. Ekkor érzi a Démon, hogy szeretve van, ekkor érzi a társa, hogy szeretve van, és ekkor érzik azt hogy megtalálták azt a felüket, amit eddig kerestek és oly régóta hiányoltak. Ezt pedig jogosan és bizton hívhatom szerelemnek... Igen most én a kyber lány, a Vörös Démon, a Firecat és igen én akit a suliből ismersz vagy akárhonnan, én írom azt hogy szeretem, hogy nem tudok és bevallom nem akarok nélküle élni. Te megválnál a tökéletestől? Attól aki melletted fekve egy pokrócon a te mesédet hallgatja és törli könnyeid közben, aki fogja a kezed és hisz az erődben, attól aki szeretetével eláraszt és azt érezteti veled, amit te ővele? Mond te elhagynád őt? Nem szőke, és nem gazdag, a fehérlova kicsit szürke, de nekem ő kell, és nem válok megtőle egykönnyen... Csak szeretem és élvezem a perceket miket vele töltök, az álmait, mibe bele sző engem is... Szeretem... Talán ennyi elég is... És ez a Démon érzi hogy szeretik, és azt érzi, hogy viszont fogja szeretni a társát, aki neki a világánál is fontosabb....
