Tegnap éjjel elgondolkoztam. Vajon lehet-e az hogy kizárva a külső rossz döntéseket egy olyan életet kezdek élni ahol én vagyok, aki divatomat diktálom és a saját ízlésem szerint, azt teszek amit akarok? Elképzeltem magam ahogy a suliba sétálok egy western fekete csizmába, bőrszínű harisnya a lábamon, térd föléig érő szoknya , egy pánt nélküli topp és egy bőrkabát, a feszülősebbikből.  Vörös göndör hajamat fújja a szél, fekete napszemüveg és elegánsan megcsókolom a motoron feszülő páromat. Nekem tetszett a látvány. Ehhez még megkell szereznem a cipőt, a kabit, a páromnak a motort, elkéne egy hajfestés is, meg valami divatos táska amit a Jégcsap biztos segítene megtalálni. Azon is gondolkodtam hogy előítéletek ide vagy oda kikérem magamnak annyira nem vagyok kövér hogy egy szoknyát ne vehessek fel a suliba, ha bárki más megteheti, vagyis készüljetek mert a szoknya ott lesz! De ehhez nagyon kellett nekem hogy a Sünöm erre jól rásegített. Bizonyára annyira ismertek, hogy ha azt mondják hogy de jól áll rajtad ez vagy az, akkor magamba tutira hogy vagy 76 hibát találok és az első rossz beszólásnál meg puff oda a csodás image. Azért én is elméláztam hogy ha itt van mellettem valaki aki foggal körömmel kapálózik azért hogy bebizonyítsa hogy milyen vagyok, akkor nem lehetek szerintem totális looser nem? És magányos sem lehetek. Csak ahogy itt a szobámban a kék kanapémon, körülöttem plüssök, arra jövök rá hogy még szinte semmit sem tettem az álmomért… De most sorry megyek mert az öcsémmel végre tudok beszélni, a régnem látott öcsémmel.