Szomorúság. Örömtelenség és sötét hangulatok jellemzik a Vörös Démon hangulatát. Ezek olyan mélyen gyökereznek bennem, hogy még az arckifejezésem is megváltozik. Hiába keresem a mosolyt. Mások vidámsága nem hat rám. Minél rosszabb az állapotom, annál kevésbé vagyok abban a helyzetben, hogy humoros megjegyzésekre reagáljak, sőt inkább még jobban magamba zuhanok a többiek vidámsága miatt.
Sírás. A Démon gyakran akarata ellenére hajlik a sírásra, még olyankor is, amikor ezt hónapok óta nem tette, sírásban tör ki vagy szívesen sírnak ha tudnak. Egyszer ezt gondoltam erről: „Reménytelenségemet mindig előre látom, ilyenkor ugyanis sírhatnékom támad.”
A reménytelenség a legtöbbször a Démonban megtalálható. Fogolynak érzem magam, és nem látok kiutat. A múltam csak elutasítás és szenvedés volt, a jelen gyötrelmes, és a sötét jövőben pedig nem látok megoldást. Ma nem tudják bennem feléleszteni a reménység szikráját, a magamba fordulás egyre rosszabb lesz.