S.zeretet B.olond S.zeretni való
Z.senge álmok O.h de jó fej XD Ü.gyes
E.lhatározás C.eretni való XD N.élkülözhetetlen
R.á vágyakozás I.ci pici lányka XD I.mádnivaló pasi!
E.mlékek
L.elkitársak
E.sztelen hiány
M.ártírság
Szerintem elég egyértelmű, hogy én se vagyok normális, bár ezt sose hangoztattam... XD
Ha olyan dolog történik velem ami a szemléletemet egy pillanat alatt megváltoztatja, és teljesen más értelmet nyernek a történések, akkor változunk. Az emberek, a mimikájuk, a megmozdulásaik. Új barátságok köttetnek, régiek frissülnek fel. Csodálatos események mennek végbe. Összekovácsol minket a düh, a csalódottség, az elhatározás a bosszúra. Ez nem monumentális kivégzés, hanem röhögve fogom magam nélkülük jól érezni, új dolgokat teszek, másabb leszek és idegesítőbb számukra. Ezt kell tennem, mert gyűlölve lenni és gyűlölni elhatározás lett. Kihívásra kihívással felelek. 2színű álszent banda, akiket barátnak hittem. Emberek, akikkel törődtem, figyeltem rájuk, de csak a kitagadást kaptam. "Barátok" akik változásra késztettek, és teljes kifordulásra bíztattak. De büszke vagyok. Nem érdeklem őket és tudom, hogy kibeszélnek. Érzem és tapasztalom, de ez az utolsó hét nem lesz rózsás egyikünknek sem, az biztos. Most kiadom magam és azt csinálok AMIT AKAROK!!!!
Mert én vagyok a Vörös Démon!
Amikor kitörök és magamat adom, azt a gonosz és megáltalkodott kis önző libát aki vagyok, akkor és akkor hányni tudnék magamtól szégyenemben. Nemelég, hogy valaki mellém áll és szeret és kitart mellettem, nem én még meg is rugdalom és bántom ahogy csak tudom, mert a kis önző vágyaim nem teljesülnek. Elegem van magamból! MIért pont őt bántom, akinek az életét szeretném jobbá tenni, akivel letudnám élni a saját kis önző életem? Igen önző lettem. Ugyan oda süllyedtem, amitől féltem és garantáltam magamnak hogy nem jutok odáig. De megtörtént és utálom magam. Megvetem magam a szánalmas kis önzéseimért! Eddig nem írtam ide, de most igenis az olvasómnak neked leírom, hogy tudd nem az vagyok akit te ismersz. Te is tudod, hogy ez kinek szól, de mindenkivel tudatni akarom, hogy állítsatok le mert hülye vagyok...
Tanjatól kaptam, a lényege, hogy az 50, eddigi életedet meghatározó szót írd ide. Nekem ezek lennének:
Dani, Győr, költözés, Lackó, Bolyai, barátok, motorok, tűzzsonglőr, verekedés, balhé, felelősség, Wall-E, Jégcsap, manga, novella, blog, rajzolás, laptop, rózsa, Kossuth utca, beilleszkedés, EDDA, kacsa, süni, boci, Firecat, Vörös Démon, szilveszterek, mosonmagyaróvár, termál, kollégium, társak, magány, Győrság, Öreg utca, beismerés, fanatikusság, makacsság, fájdalom, védő nő, sebek, különcség, testvérek, egyéniség, plüss állatok, tehetetlenség, Elfen lied, Naruto,Petőfi Sándor.
Nem is volt olyan könnyű mint gondoltam, de össze jött és remélem ha te is megcsinálod elgondolkodsz az eddigi életeden, és észreveszed azt....
Nagy dolgokon gondolkodni olyan, mint egy olyan dologra vágyni, ami csak későn és nagyon nagy csoda árán valósul meg. Sose tudhatom, hogy ő mit gondol, vagy éppen mit miért tesz. Más a véleményünk és mások is vagyunk. Ezt mindketten tudjuk, mégse érdekel minket; a napnak és egymásnak élünk, a perceknek, amik lehetővé teszik számunkra hogy egymás karjába fonódva csak bámuljunk ki a gondterhes világba, a kettőnk világából. Másra gondolunk ekkor. Sose fogjuk elmondani egymásnak, de tudjuk miét érezhet a másik. Nem vagyunk egyformák, csak csiszolódunk és érdeklődünk a másik gondolata és a logikája iránt. Nekem a lánynak a fő kérdésem az, hogy miért? Ilyenkor kell még 1-2 perc, amit vele töltök, ilyenkor fog el a vágy, hogy mégtöbbet mondjon és élvezhessem a hangját szívhassam magamba a szavait. Érdekes és elragadtató amit mond nekem, egy teljesen más és értetlen módon, amit csak így hogy egy ideje szótárazom így tudom megérteni. Hogy tényleg szerelmes vagyok-e, azt nem tudom biztosan. Csak azt, hogy imádok vele lenni és hiányzik ha nincs velem, de nem is a test, hanem a tudat hajt hogy valaki vigyázzon rám szeressen és mellette érezzem magam nőnek, ami nem sok embernek adatik meg egy kapcsolatban. Már várom a következő fokozatot amit elérhetünk, hogy azt tudjam mondani teljes őszinteséggel, hogy bízom benne és hiszek neki mindenben amit hirtelen gondolataival rámzúdít alkalmanként. Kél még az is amit csak ő ad nekem, hogy mellette teljes egész és céltudatos ember lehetekbármikor, amikor fogja pici kezem és figyeli álmom éjszakánként... Szeretlek Danyael..
A feladat: válassz egy énekest/együttest akit/amit szeretsz! A válaszokhoz CSAK az adott énekes/együttes számcímeit használd fel!
A választott együttes: Edda
1. Fiú vagy, vagy lány? Éjszaka lánya
2. Mondj valamit magadról! Engedjetek saját utamon
3. Mit éreznek melletted mások? Gyere őrült!
4. Hogy írnád le az előző kapcsolatodat? Elsiratlak gyönyörű szerelem
5. És a jelenlegi kapcsolatodat? Megtaláltam
6. Hol lennél legszívesebben? Tűzközelben
7. Mit gondolsz a szerelemről? Álom
8. Milyen az életed? A hab és a torta
9. Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az? Szeretnélek boldognak látni
10. Mondj valami okosat! Vadnak születtem
Érdekesen alakulnak a dolgok körülöttünk, ha egy kicsit megállunk és gondolkodni és körbenézni a környezetünkben ahol élünk. Csodás dolgokat látunk, és elszörnyedünk másokon. A barátaink az ilyen csodák fő forrása, amit nem tudunk kontrollálni, csak haladnak és ha fáj is azzal kell beérnünk amit kapunk tőlük pillanatokra. Szörnyűek tudnak lenni, ha egyszer már nem barát, hanem haver vagy akár osztálytárs leszel csak számukra...
... Csodálatos lehet akár egy pici lány mosolya aki neked örül és veled tud nevetni. Szereti a közellétedet és a személyiségedet, úgy ahogy te az övét. Szeretsz vele lenni, de még ő sem az igazi. Hiányzik belőle is az, ami előhozza az összes bánatot és örömöt, és egy jót sírhatnál a vállán. Ez hiányzik. Őt keresem. Azt, aki meghallgatna és bírálna, nem pedig ítélkezne feletted. Keresed, keresed, de elbújt, nem látható a számomra...
Ezzel a szöveggel etetnek az elmúlt napokban, sőt szinte már hónapokban.Persze saját elveimhez hűen én titltakozom, és próbálok nem teljesen ellazulni, hogy azt tudják mondani, hogy szerelmes kamasz. De mind hiába... Ez ennyire látszik rajtam? Nem tudhatom, csak érzem, hogy jó emberrel kombinálnak össze a híresztelések, és Ő az aki mellett igenis sírhatok ha ere van szükségem, és igen Ő az aki mellett nevethetek is ha erre vágynék...Lehet, hogy a fenti állítás igaz, de ezt akkor se kéne az én orrom alá dörgölni, aki ezt persze szentül tagadja... Vagy törődjünk bele, hogy VÁLTOZUNK?
Tudod, néha fel csillan a reménysugár, hogy mégis az anyám lánya vagyok, és olykor, ez el is illan szélsebesen, mintha nem is létezett volna soha. Ma is ilyen furcsa és érdekes napon mentem keresztül, az anyám és ujdonsült hugom kíséretében. Én a kis szegény szerencsétlen egy cseppet sem nőies felnőtt kezdemény, ma megkaptam az első ismétlem első magassarkú cipőmet amit hangúlyoznék: ÉN választottam. Ilyet akartam, és megkaptam (mert akció volt és vett magának is) de az enyém és kaptam még táskát is ami szintén az enyém nem kevesebb lelkiismeretfurdalás kíséretében.Néha már unom azt, hogy én vagyok elvileg mindennek az oka, miattam van minden, és én ezt mégsem érzem, nem tudom észrevenni, hogy az anyai gondoskodás törne rá, vagy csak egy kis bizonyítási vágy. Túl éltem az estémet tegnap a Dani nélkül, de mára ez már nem vonatkozna. Ki van jelentve, hogy ne is vegyek bérletet Ságig, mert nem engedki úgysem. De én kijutok valahogy. Nem adom fel. Ha van egy ember aki mellettem fekve is ugyan olyan boldog mint én, akkor érte mindent megtudok tenni. És meg is fogok, csak hogy elhiggyed te is. Megemlítek valamit, ami igaz nem szorosan de ide fűzödik. Tegnap a "Tomboljuk kimagunkat, mert Dobos bekevert" című előadásom közben elsírtam magam, és hirtelen a megkönnyebbülés futott végig rajtam. Felejthetetlen érzés volt, hogy a sírás után én képes voltam nevetni és újra önmagam lenni. A Wall-E-nak is csak annyit tudtam kinyögni, hogy: Nem is tudtam, hogy ennyire a sírás határán voltam. Pedig de. Egy heti Dani megvonás, egy ellene irunyuló tanári közreműködés, egy szülői eltiltás, a tökéletes recept egy kiadós, nem hisztis, csak jól eső sírásnak. És Itt mondanám azt amit eddig nem igen mondtam itt:
Köszönöm Wall-E, hogy velem vagy és angyalként figyelsz rám...
Vannak olyan dolgok melyeket az ember fia úgy vár mint a megtestesült mennyei boldogságot, vagy netán mint egynéhányan a lottó ötöst. De ha abban a mennyei boldogságban egy kicsit pihenhetsz csak, mert dolgozni kell, vagy ha a lottó ötösből levonják az adókat meg osztogatni kell akkor már nem akkora a boldogság ugye?
Nem erre számítottam őszitén... Ha választhattam volna, akkor inkább fel se kelek és csak fekszek a kényelmetlenül keméy ágyamban és gondtalanul álmodozok egy ennél jobb és szebb eseménysorozatra. Nem mesélem el a történetet mert ez senkire nem tartozik, csak a mi kettőnk "titka" és csak mi 2en fogjuk ezt azt hiszem örökre az emlékezetünkbe vésni. De 2 dologban biztos vagyok:
1.- Soha többet nem akarom, ide jöjjön óvárra.
2.- Nem akarok többet ilyeneket ünnepelni...
Összegezve, egy csalódott és elkeseredett lány naplórészletét kapjátok eredményül....
Ahogy a cím is utalja ilyet nem írok többet, csak most és kész. Ez nem az én világom, hogy ide leírjam egy-két napomat és mindenki ezt olvassa. Az elvolt és beteg érzéseim még okés, de ez? nah jó akkor írom...
Feledtébb érdekes volt ez a karácsony. Szűk családi kör és kész. Semmi karácsonyfa, semmi túldíszítettség. Csak az ünnep. Meg történik az amit mindenki vár, de perszi nem mondja ki hanem szorosan magába zárja, hogy megne kérdőjelezhesse senki a lelki tisztaságát. Kaptam hajvasalót, meg 4 könyvet. 3at anyutól egyet Danitól. Nem tudom miért, de a Dani ajándékából sült hogy anyaától van. Pedig nem, de az érzés akkor is ott keringett bennem. Vagy ennyire jól kiismert a Dani vagy itt valami bűzlik. De ez csak kérdés marad. Választ nem hinném hogy kapok. Nem panaszkodhatok, mert végülis megkaptam azokat amiket magamsem tudtam de vágytam rá. Így, hogy gép elvonásom van, csak olvasok és a könyvekben élek.
Kedd.
Termál. Sok-sok ember csupa nem magyarul beszélek és okosabb vagyok mint te fajta szlovákok.Nagyon jó volt, élménynek kitűnő, és lehetőségnek hogy velelegyek, kihagyhatatlan. De megérte. Igaz néha nem volt nekem jó mert szorongtam, de hogy mellettem volt az mindenben segített. Furcsa hogy olyan kevésnek éreztem azt az időt amíg velem volt. Pedig az tuti hogy nagyon is lehülyültünk így ketten a termálvíz immár leázott szlovákok darabkáival dúsított részein. Imádtam! Csak a reggel ne lett volna, de ez nem ide jön, hanem a saját pici kis lélek részembe, ahove ezeket be rakom és bezárom, majd akkor engedem ki mikor senki nem látja.
Elmélkedések…. Persze ha ráérek nagyon jók meg tanulságosak, de csak ha van időm levetni a piciny gépembe hatalmas világrengető gondolataimat. Onnantól hogy elszabadul a szájber énem én egy másik világ vagyok más gondokkal és érzésekkel. Egy lány aki csak önmagának él, gondolatban megoldja az összes gondot ami csak van körülötte. Egy lány aki szabad és olyan amilyen lenni szeretnék. Piciny gépem, piciny memóriájában pihenget a lány, csak vár és vár, hogy mikor jövök én, aki bánatát, érzéseit és ami csak éppen az elmémnek fordulatos utjain szaladgál, levessem és ide tegyem elé hogy bele mászhasson, magáévá tegye, ezzel egy olyan világot tárva elém ami tudom, hogy nem lehet az enyém, majd csak akkor ha végre megemberesedem és megteszem azt amit még nem merek. Szájber énem minden mire csak vágyhatok, minden mit szeretnék lenni, tenni. Ott eget rengethetek, verset írhatok, sírhatok, őrülhetek, szerethetek napestig. Itt csak vagyok és pizsiben az ágyamon fekve írom azokat a dolgokat melyek a szívemet nyomják és miket így leírva szörnyen távolinak hiszek. Szájber létem minden percét várom, mert ha fel nőnék ahhoz a feladathoz mely adathalmaz énemnek sikerül akkor már nem kéne hogy kettő legyek, akkor már csak ez egy napló lenne és nem egy ön sajnáltató kis szöveg amit mutogatok nagy büszkén mindenkinek. Így csak sok sok szó valamilyen logika rendben egymás után kicsit megfűszerezve a képzeletem és énem egy darabjával. De ez ha egy önsajnálat is, nekem egy menedék mely azt üzeni nekem hogy nem vagyok annyira reménytelen, ha erre még képe vagyok hogy magamnak szórakoztató legyek, másoknak meg egy pár perc gondolkodás hogy „Hé te, ki ez a csaj aki ezt írta? Én ezt a lányt ismerem?” (Nem, te nem őt, te a valóságot ismered). Na igen. A valóságot. Azt a rideg és száraz valakit aki csak itt érez igazán és itt meri leírni azt amit elmondhatna egyeseknek, de nem teszi. Gyáva, de ahhoz bátor hogy rólad véleményt alkosson és téged legalább megmentsen attól hogy így éld az életed: Szájber lányként…
Ennyi sok új dolog után már szinte nem is tudja az ember hogy mit is írhatna ide, mert minden szó olyan kis értelmetlennek, feleslegesnek tűnik. Nemis tudom leírni hogy miken mentem keresztül addig, amíg ilyen emberré váltam. Hogy milyenné is? Egyszerre a vihar és az előtte lévő csend. Vagyis a teljes káosztól képes vagyok eljutni a "lelki békéig". Hogyan is? Tiszta logika. Vagyok én a pörgős, örökmozgó, kis eszeveszett, vidám csaj, és van az alteregóm a bajos, ideges és őrült, veszélyes és baljós. Nem tudom melyik énem miatt vannak barátaim, de a kettőm keveréke halálos kombó. Ha semmi nem kavarja fel a gondolataimat, akkor vagyok az "értelmes" barátnő, vagyis az első variáció. De csak egy porszemnyi kicsike gondolatmenetváltás is hozhat olyan változást hogy magam sem tudom mi lett velem. Elgondolkodtál valaha azon hogy miért is kötsz emberikapcsolatokat? Vagy leszel szerelmes, vagy dühös vagy ilyenek? Én igen. Érdekes válaszom lesz, de szerintem ha nem lennének ilyen ambícióink akkor nem lennénk "teljesek". Személy szerint ha nem lenne nekem barátom és nagyon jó barátnőm akkor elvesznék saját magam marcangolásában. De miért is? Mert ilyenek vagyunk. Osztozunk jóban rosszban és mindenben ami neked számít. Kinek mondanál el mitörtént veled, ha nem nekik aki melletted vannak és figyelnek rád? Ha nekem nem lenne Ő, akkor nem lennék teljes ember, most már érzem. Ahogy egy barátom mondta ő már a másik énem, egy rész belőlem, akit csak nehezen és sok fájdalom útján tudnék kivágni magamból. Igen, ha már megszoktam és teljesen beágyaztam az életembe a jelenlétét akkor nehéz ezt eltüntetni, de nem is akarom. Ha jó dolog történik velem és igenis ezt akartam mióta ezt be is vallom magamnak. Kellett Ő aki elhiteti velem hogy fontos lehetek, érdekes és szeretni való. Hogy van értelme annak hogy irogatok és olvasgatják, hogy sírok miatta és megkönnyebbülök ha beszélek vele.
Szeretem hogy úgy kötődik hozzám mint én Ő hozzá.
Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről és légy erős - ezt így fejezi ki: "légy férfi!" Persze ez rá nem igaz… Ő így férfi. Érdekes megközelítések ezek, de valahol igazak, ha akarod, hanem. Érdekes az is, hogy amikor a legkevésbé számítasz rá akkor ő ott terem és szinte mámorban élsz tőle.
Sejti, hogy mit akarsz, hogy mire vágysz, és már csak azért sem teszi meg azokat az egyszerű dolgokat, hogy ne vegyen neked semmit. Igaz most ezt senkitől sem várhatod el, és jól esik persze, de csak az ő érdekét nézed, és nem akarod, hogy miattad ne tudjon olyanra költeni, ami neki fontos. Akkor is figyelemre méltó, amikor veled akar lenni, még a legnagyobb szarban is ott van melletted és fogja a kicsi, puha kezed és a füledbe súgja, hogy: Szeretlek! Lehet, arra vágyik, hogy a haverokkal sörözzön, vagy csak éppen telihold van, de mégis csak melletted van! Persze van olyan is, amikor ott ülsz a padon, könnyek peregnek az arcodon, és tudni akarod, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretsz, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért veled történt, van ennek valami oka, vagy csak egy újabb őrült gondolat? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjél vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljed el? Igen, ez a csalódás. Nem fogod elfelejteni sosem, hogy mi történt, és azt sem, hogy mit tett. De most veled van. Teljes pompában és önmagát adva. Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád tőle, hogy olyan maradjon, amilyennek megszeretted őt? Változik és néha nem is érted miért? Segít, bár sose kérted, véd, pedig erős vagy te is. Legalábbis kívülről. Melletted áll, támogat, bíztat, bókol, és nem tudod, hogy mivel érdemled te ki az ő szeretetét? Mit tettél érte? Mit láthat benned, amikor megcsókol? Amikor azt mondja, Szeretlek? Nem fogod megérteni őt, mert nem hagyja. Titokzatos és gyönyörű. Főleg ha alszik. Amikor a legsebezhetőbb, álmában, amikor azt se tudod, merre járhat, de azért figyeled, ahogy szuszog, és ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy megvédd, hogy óvd az álmát. Napközben ő véd meg, és most te őt.
Érdekes a férfinem... Olyan változatosak, mint a rajzok miket csak úgy, álmodozva rajzolunk. Amiket sose tudsz lemásolni, és ugyan olyanra teremteni. Van olyan, amelyik káprázatos, de ha sokáig nézed, megtalálod a hibáit, ami onnantól már egész szembetűnő lesz. Amelyik csúnya, de ha megfigyeled, ott a részletesség a megmunkáltság, és a vágy, hogy szeresd. A tökéletes rajzok sajnos nagyon ritkák. Szépek, kifinomultak, káprázatosak. A durva és nagyratörő munkák mindig előbb kerülnek sorra, mint ezek, de kevésbé tiszteled meg őket. De veszel egy példát. Itt van ő. Miatta írod és gondolod át a szavakat, hogy ne bántsd meg. De rájössz, hogy ezen csak mosolyogni fog. Megdicsér és kapsz egy puszit azzal a szöveggel, hogy „ügyes vagy kicsim”. Tényleg ezt gondolhatja? Igen. Tudod. Érzed. Mert őszinte és megmondja, amit gondol. Vagy nem? Oké, persze mert mindenki hazudik, ezt te is tudod, de egyszer igazán hihetnél neki. Megbántott már? És? Régen volt, ennyi volt. Rágod a fülét, de csak nevetsz belül, mert semmit nem ér már. Már rég megbocsájtottad neki. Elfelejtetted, túlléptél rajta és vele vagy.
Ennyi kell nem? Ja, meg ő és te egy üres szobában. Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek. Ennyi elég is. Neki is, neked is. Egymás szenvedélyei vagytok. Bárhol is legyen, számodra a pokol az a hely, ahol nincs veled. Szereted, mert ő is szeret és az egész férfi, mint egy mágnes vonz magához. Szenvedélyes, megértő, figyelmes, türelmetlen, olykor azért tud várni, de ez a ritkább. Előzékeny? Hát miért is ne? Ez is lehet. Kedves? Oké, inkább nagyon jól ismered és ezek már sablon szövegnek hangzanak, mert úgyis tudod, hogy milyen és ezt nem kell elmondanod. Magadnak felesleges. Mások meg ismerjék meg, és úgy döntsenek. Neked akkor is Ő marad a tökéletes.
Néha furcsa dolgokat gondolunk úgy hogy nem is adnak rá okot, vagy nem is történik semmi provokatív. Egyszerűen csak be telt a pohár és már nem bírod tovább. Nem olyan dolog amire büszkének kell lenni de nem is olyan amit szégyelni kéne... De én nem tudom velem mi lehet, mert nagyon sokszor érzem azt a bizonyos megfujtanálakot és nem is igen tudom ezt kontrolálni úgy ahogy én szeretném. Sok barátomat bántok ezzel és ne is akarom, pedig úgy tünik mégis meg teszem. Törékeny dolog a barátság és ezzel nem is jó sokáig játszani... Vannak helyzetek amikor csak egy mikrofon kell nekik és csak annyi hogy halld amit mondanak, éreznek és ezt pont neked akarják elmondani. Van amikor egy tanácsadó kell és semmi más a világon. Lehet nem fogadja meg és mást csinál, de te akkor is segíteni próbáltál. És igen van olyan amikor egy társ kell aki ránéz és tuja mit kell tennie hogy ne sírjon, hogy teljesen biztonségba érezze magát és egy röpke percig semmire se gondoljon csak arra hogy nyugodtan és teljes érzésből kisírhassa a bánatát neked... Soha sem tudhatod éppen ki az vagy hogy miért pont téged tart valaki ilyen személynek de ezeket nem kényszerből kell tenni.... Soha sem szabadna hazudni, vagy 2színüsködni, de ezt sosem várhatjuk el tisztán. Igen én is szeretnék valakinek a "barátja" lenni, de ez sosem könnyű. Attól még megbírkózok egy ilyen feladattal is....
Decsak mert, nekem egy jégszívű és fagyos tekintetű olykor mégis nagyon nagyon szeretnivaló barát is megfelel...(Mint te vagy)
Éppen este van. És próbálkozunk kérdő mondatokal beszélni. Tegnap beugrót néztünk és onnan jött az ötlet. szerinted sikerülni fog??
ez így nem megy.. kérdez és kérdeznem kéne de nem megy mert közbe váltottunk felszólítóra és kevertük és áááááááááá...
nah komolyra fordítva a szót. Domával nagyon nagyot beszélgettünk pár nappal ezelőtt. Elindultunk egy nagyon egyszerű témáról és olyan filozófiai magasságokig jutottunk hogy meglepődtünk saját magunkon is. Megbeszéltünk mindent a pasikat, az eddigi életünket, gyerekkorunkat, miket játszottunk miket nem. Kinek milyen megpróbáltatásokon kellett átmennie. Mindennek az eredménye az lett, hogy volt kb 5 percem összekészülni és elérni a buszt.
Mostanság nagyon egy rugóra jár az agyunk. Ugyan azt akartuk írni egy ismerősnek válasznak és megbeszéltük, hogy inkább nem mászkálunk egymás agyába és abbahagyjuk....
Megmondom őszintén nem nagyon szeretek lelki mélységekbe menni egy blogon. tudom hogy nem sok ember olvassa de az pont 2-vel több mint amennyinek lennie kéne. Szóval kedves ismerős/ismeretlen ezekből a sorokból sem tudsz meg sokat csak max annyit hogy mit alkotunk Domával:)
**** ő rajzol én írok*****
Nah olvasók nagyon kellemes olvasást és jó éjt.
Abbahagyom az írást mert a gerincem különálló életet él és nélkülem megy aludni!!
Üdv: WALL-E
Itt fekszem a koleszban az ágyamon... éjjel van és nem tudok 1xűen aludni.... Gondolkodok és nem látom át a helyzetem... Írom ezt a blogot és közben az jár a fejemben hogy baszus minek is mert jobban nem leszek töle, okosabb se és az ég egy adta világon semmi nem fog változni attól hogy én ide vetem gondolataim.... Egyszer még nagyon rég az volt minden álmom hogy szerelmes legyek, jól kereső állásom legyen és család barátok stb... De ma már valahogy kezdem érteni hogy ezekért meg is kéne küzdenem...Soha nem szerettem a 2 színű, képmutató embereket és nem is akarom ilyenekkel körül venni magam... Tudom hogy változunk és ki jó ki rossz irányba, de soha nem tudjuk elveszíteni azt az önmagunkkat ami miatt szeretnek minket. Akármennyire is próbáltam pár barátomtól eltávolodni sosem hagyták mert egy olyan embert ismertek meg bennem aki nekik fontos vagy szimpatikus, nem tudhatom. De hogy jól tették hogy nem hagytak elkallódni azt köszönöm.Nagy szavak ezek és nem is értem mit okoskodik a hülye, de ha ilyet lehet mondani, már csak azért is megéri mert valaki biztos elolvassa és rádöbben hogy ő is igen is nagyon jó barát tud lenni másnak.
Kedves idegen!
Üdvözöllek a ki is vagyok milyen legyek című bejegyzésben...
Nagyon sokan nem is tudják hogy a barátok mit várnak el egy mástól és hogy mit kell tenni azért hogy egy normális barátságod kialakuljon... Én el mondom szerintem hogy van ez:
Nem kellenek ide törvények meg szabályok, csak józan paraszti ész és a saját gondolataid.
Ha azt mondják változz ne tedd meg mert te te vagy és nem valaki mása vagy kis kedvence. Ha barát akarsz lenni nem kell másnak lenned mert téged keresnek nem a másodat vagy egy alteregódat. Csak légy őszinte és megbízható, segítőkész és sose követelj. Ha követelőzöl hibákat keresel, csak meg utáltatod magad és sose lesznek őszinte barátaid. Bírnod kell a kritikákat mert nem csak rossz akaróid vannak hanem építő kritikájú barátaid. Az is kell hogy kis angyal légy.... Sose követeli meg egy barátod se hogy védd ápold és szeresd de te meg teszed, a háta mögött segítessz neki, egyengeted útját mint egy kis angyal.....
Én nem vallom magam angyalnak se hősnek, de teszek azért hogy a barátaim ne rossz közérzetben szar hangulatban legyenek valahol. Ahol tudok segítek nekik és egyengetem azt a kicsi utat hogy ne kelljen elesni kicsi köveken pl.:(áskálódás, cseszegetés stb.);
Nem a minta barátot keressük hanem az igaz barátot aki jóban rosszban nyáron-télen és jó és rossz kritikában is veled van és nem hallgat el fontos dolgokat. A barátság alapja számomra az őszinteség és a kölcsönös bizalom... Amíg én nem bízom benned te hogy bízhatnál meg én bennem? Nem várok el olyat amit én ne tennék meg... És nem követelek tőled semmit hogy olyan légy amilyennek én kívánlak. Légy önmagad és a barátom.... Az őszinte és mindíg velem síró, szarban fetrengő, hóba nyomó, kis hülyéskedős, de komoly és néha igen is bántó barátom....
Ezennel felvilágosítottalak kedves idegen mi kell ahhoz hogy az olyan emberek mint én egy jó kapcsolatot alakítsanak ki veled... Remélem a szavaimban bántót nem találtál és érted a logikámat!
