Tegnap éjjel elgondolkoztam. Vajon lehet-e az hogy kizárva a külső rossz döntéseket egy olyan életet kezdek élni ahol én vagyok, aki divatomat diktálom és a saját ízlésem szerint, azt teszek amit akarok? Elképzeltem magam ahogy a suliba sétálok egy western fekete csizmába, bőrszínű harisnya a lábamon, térd föléig érő szoknya , egy pánt nélküli topp és egy bőrkabát, a feszülősebbikből.  Vörös göndör hajamat fújja a szél, fekete napszemüveg és elegánsan megcsókolom a motoron feszülő páromat. Nekem tetszett a látvány. Ehhez még megkell szereznem a cipőt, a kabit, a páromnak a motort, elkéne egy hajfestés is, meg valami divatos táska amit a Jégcsap biztos segítene megtalálni. Azon is gondolkodtam hogy előítéletek ide vagy oda kikérem magamnak annyira nem vagyok kövér hogy egy szoknyát ne vehessek fel a suliba, ha bárki más megteheti, vagyis készüljetek mert a szoknya ott lesz! De ehhez nagyon kellett nekem hogy a Sünöm erre jól rásegített. Bizonyára annyira ismertek, hogy ha azt mondják hogy de jól áll rajtad ez vagy az, akkor magamba tutira hogy vagy 76 hibát találok és az első rossz beszólásnál meg puff oda a csodás image. Azért én is elméláztam hogy ha itt van mellettem valaki aki foggal körömmel kapálózik azért hogy bebizonyítsa hogy milyen vagyok, akkor nem lehetek szerintem totális looser nem? És magányos sem lehetek. Csak ahogy itt a szobámban a kék kanapémon, körülöttem plüssök, arra jövök rá hogy még szinte semmit sem tettem az álmomért… De most sorry megyek mert az öcsémmel végre tudok beszélni, a régnem látott öcsémmel.

Rég nem írtam, rég vetettem le ide a gondolataimat, de az élet nem volt pergős. Csak itthon a gyerekekkel és olvasni, tvzni, gépezni. Egyhangúság tört rám és nem bírtam ki hogy mindennap meg ne nézzek egy idióta rajzfilmet a tvben, mert megszoktam, vagy pont ugyan akkor tegyem le a kicsit aludni. Gépies lettem és nem akartam ebből kizökkenni. Vele is kicsit egyhangú lettem... Ez a nyár engem teljesen leszív és kifordít magamból. Az elmúlt napokban amikor Vele elmentünk ruhákat nézni és esküszöm hogy csak a ribancos ruhákon akadt meg a tekintetem. Magassarkúkat lesek, de ilyen pofáraesős fajtákat, a hajamat most drasztikusan vágatni akarom, vagyis annyira nem történik semmi hogy én leszek más. Amikor a lakásból kilépek, a leg hosszabb ruha ami rajtam volt eddig az a térdig érő szoknyám... és csak szoknyát hordok. Hát mi lesz velem világ????

1 teljes éve már vele! (^^)

El se tudom hinni, hogy tényleg megtörtént és ott voltunk 2en Hegykőn. Pénteken délelőtt már a hajam vége is azt várta, hogy elmenjünk nyaralni, de csak nem jött még a barna herceg fekete kocsin... A táska kész, az idegeim pattanásig, a küllemem tökéletes, a hangulatom kifejezetten mintha tüskés sünön ültem volna... Előbb eljöhetett a munkából, 1 órával de én nem bírtam magammal, tanulni kezdtem!!! (Nem vagyok stréber!) Csörren a telefon, persze hogy ő az, kb 15perc és itt van. Csináltam neki kaját, raktunk el kb 4l innit nehogy valaki kiszáradjon útközben. Fel jön a könyörgésemre és szájtátva lesi a csomagomat. Talán egy picit több cuccot raktam be, de kérem szépen nő vagyok nekem ez jár! :P Lassan haladva a kocsival nehogy beleszédüljek abba, hogy nyaralok, Enesén tankolunk és a leghosszabb, legmelegebb utazás után egy csodás termál előtt találom magam. Bejelentkezünk, (ilyenkor jó hogy már régebben foglaltunk) és a kis szoba hatalmas ágyán fáradtan terülünk el. Csak pár perc pihi volt (aktív pihi) és a kipakolt csomagokból előtúrt fürdőruhákban már el is terültünk a gyógyvízben. (Én joggal aban, mert azt az utat csak így tudtuk jó ledolgozni) Kellemes fürdőzés után a szobában lemostuk az ázott osztrák-német-szlovák darabokat egymásról és kéz a kézben felfedeztük a hotel környékét. Az utat egy vacsi zárta a termál éttermében 1 pohár borral az elegancia révén, finom fő étellel és édes desszerttel. Immár teli pocival a hatalmas ágyon egymásnak örülve koccintottunk arra, hogy 1 éve már hoogy megismerkedtünk.

 Szombat reggel a falubeli kis boltban vettünk reggelit, gyalogoson ráérősen megettük és a termál vízzel dúsítottuk. 1-2 körül elindultunk, hogy a Fertő-tavi hajókázást megtapasztaljuk. Gyorsan oda értünk Fertőrákosra és hipp-hopp már a hajón is voltunk. Meleg volt, de csodálatos kilátással. A hangosbemondóból tájékoztató szólt, de a táj ezt simán felül múlta. csak ültünk és nézelődtünk, és nem is akartuk, hogy vége legyen. A határon is átkeltünk, és rengetegszer megjegyeztük, hogy itt akinek nyaralója van az egy burzsuj máker! 5 órakkor gyors ebéd, mert a gyomor már nagyon könyörgött és utána szintén áztatás. Jó móka volt a wellness medencében és persze én győztem ott is :P megfáradtam 7kor a szobában lefürödtünk, szintén az étteremben vacsiztunk. Rengeteg kaját adtak és én személy szerint tele lettem. De nagyon is. A szobában az ágyon fekve filmeztünk, meg tvztünk és még ez is olyan meghitt volt vele...Reggel a kicsi sünim egy korai áztatással kezdte én lustálkodni terveztem, de nem volt szívem egyedül hagyni. Tehát vasárnap reggel az ott oszló külföldiek ámulatára a hotel 2 legfiatalabb vendége (feltételezem mi voltunk a legszebbek is) jó 1 órán át egymást istenítette a gyógyvízben... A további napom a lehető legjobban telt és boldogsággal töltött el, hogy egy fárasztó nap után ismét mellette fekhettem és reggel ébredhettem.

2009. július 6. 22:43 SMS Feladó: Ismeretlen szám

"Szia itt vagy még Győrságon? Vagy nem? puszi Dani"

Válaszom rá: "Igen itt vagyok, miért? puszi Doma"

2009. július 6. 22:51 SMS Feladó: Ismeretlen szám

"Akkor holnap találkozunk 2kor a buszmegállóban? puszi Dani"

Válaszom rá: "Oké. Akkor holnap. puszi Doma"

Mondhatni így kezdődött minden. 1 évvel ezelőtt...

2009. július 7. 13:52

Direkt előbb mentem oda, bár nem volt tőlem messze az egyetlen buszmegálló a faluban. Egyszerű farmer, egy lila tök normális póló és egy farmer kabát. Ennyi volt a randi szerelésem, mert hát esőre állt és a cicoma meg a vakolat simán leázott volna rólam. Beállok oda a falu közepén lévő megállóba és várok. Gondolataimba vagyok merülve amikor egy srác a mellettem lévő virágboltból egy szál rózsával közelít felém. Cseppet sem volt ismerős, csak derengett max valami. :S Gyorsan elhadarta a nevét a 2 puszi közt és én csak a Dánielt értettem... Elmentünk meginni egy kólát és közben fagattam: Mit szeret? Hova jár? Mi a hobbija? És hány éves? Ja meg a hol lakik? Beszélgetés közben elég egyértelművé vált hogy annyira különbözünk, hogy az már rettenetes: utája a koleszt, nincs sok barátja, 20 éves lesz, gyökeres falusi, vagyis én totálisan csődöt mondtam...Nem tudtam mit tegyek, ezért alaptémák következtek meg főleg én beszéltem mert szegény nagyon ideges volt... Annyira izgulhatott, nem csodálom, én is izgultam, de azért rajtam kevésbé látszott XD. Durván 2 órát üldögéltünk a 2dl kólánkkal összefonódva mire haza felé vettem az irányt, persze Dániellel szorosan a sarkamban. Ekkor anyámba vezetett utam (ez nem káromkodás, hanem összefutottam vele). Remek! Első randin már az anyám be van mutatva... Ez a totális leégés. Rövid séta után egy következő randit beszéltem meg Gyorsan elhadart nevű Dániellel...

2010. július 7. 06:12

A telefon megszólal és kómásan, csipákkal díszítve nyitom ki a szemem. Egy szájjal találom szemben magam ami gyorsan közzeledik a homlokom felé és egy cuppanással oda is talál.

"Boldog 1 évet Bocim!"

Ez keltett ma reggel. A gyorsan elhadart nevű Dániel aki az egy év alatt Sünire változtatta nevét egy homlok puszival keltett. Szundira visszanyomta a telefont és egy szoros öleléssel nyugtázta, hogy mellettem lennie jó érzés. Nem számoltam, de számtalanszor nyomta meg azt a bizonyos tovább alvós gombot és mindannyiszor mellém bújva a szememet nézve és a pofimat simogatva pihent tovább. Tudom, hogy lusta vagyok, de az ágyban fekve néztem végig ahogy átöltözik munkásruhába, berakja az előző este általam elkészült kajáját és mellém heveredik tovább cirógatva az arcomat. El sem engedném soha ha nem lenne kötelező... De elengedtem és ő ment serényen munkába a tudattal hogy 1 éve ilyenkor még bőven aludt az első randink előtt. Írtam neki délelőtt, hogy tudja mit gondolok: "Boldog 1 évet Szerelmem! Szeretlek csók Bocid"

"Ha krízis van, te nem fagysz le, mész tovább és engem is továbbrugdalsz, mert láttál rosszabbat, túléltél rosszabbat. Ezért tudod, hogy nekünk is menni fog. Azt mondom, hogy sötét vagyok és ijesztő. Ez nem hiba, hanem erő. Ettől vagyok az, aki vagyok. Nem fogok letérdelni, és nem kérdezek semmit. Szeretlek, és nem kell nekem senki más, csak te."

Hatalmas élményben volt részünk a hétvégén, a húgom Czunci (www.czunci.blog.hu) kerek 1 éves lett! Sokan voltunk és éhesek így volt kaja is meg pia is a megfáradt vendégeknek. Czunci pedig kihasználta a körül rajongást, és szinte mindenki kezébe vagy ölébe felkéreckedett. A házigizdák vagyis anya meg én egyen rózsaszín pólóban feszítetünk csak hogy még inkább látszódjon hogy ez a szín nem nekem való... (-.-) A vendégek felnőtt és gyerekes része nem várta meg a fürdetést, ezért 4en csordában vagyis Boró, Dani, Puszter meg Én részesültünk abban az örömben hogy fürdethettünk. Poén volt! XD Lefekvés után már csak 3an maradtunk az egész lakásban, Dani, Puszter és szerény személyem. A húgom szülinapja alkalmából, vagy csak mert nagyok vagyunk és meg kívántuk, közös erővel megittunk 1 üveg pezsgőt. Csodás volt az egész hangulat szerintem. Hangulatos és kicsit olyan magánszféra alakult ki ami nem hinném hogy ne bontott volna gátlásokat. De Puszternek sürgős buszra menése támadt 8 körül, így kettesben maradva a Sünömmel, és egy harmad pezsgővel a gyomromban a Sünimmel egy mese mellett döntöttünk, és az nap vagy 2x nem kellett egyikünknek sem macskát ölnie.

Velem volt délelőtt is, de ott lebegett a nem fogadott hívás apujától, ami vészes hangulatot teremtett az elválás gondolatát ébresztve bennem. Családiasak voltunk. Közös reggeli, közös ebéd és egész napi együtt pihenés a nyikorgó kanapémon... 13:50... Ez az a számpár amit ha meghallok szintén könnybe lábadna a szemem és könyörögnék lábához simulva hogy Ne menj! De most nem tettem. Elengedtem és tudtam hogy nem sokára látom, mert kedden a Sünim eljön meglátogatni engem. Szállt a délután és hol a gépelőtt hol a tv előtt és volt amikor egy kupac rajz mögött lehetett fellelni engem. Beszéltem egy barátnőmmel a munka miatt hátha, és kecsegtető dolgokat mondott. A remény újra felcsillant előttem. Most vasárnap volt László-nap és a délután folymán írtam Sünim apujának smst hogy boldog neved napját, de semmi reagálást nem kaptam. 3xi Süninek írás után és 2xes kicsöngő telefon után a Sünim fél 9kor felhívott hogy dolgozott ne haragudjak... De lehet ilyenkor haragudni? Dehogy is! Jó kedvűen meséltem a délutánomat a városban anyával, a fagyizást és feltette a kérdést: "Este rám érsz, mert amikor elmegyek a nővéremért előtte lenne 1-2 órám, veled tölteném ha lehet." Reflexből igent mondtam! és fél 10kor itt volt teljes pompájában és ezt a lopott időt velem töltötte, csakis velem, nem mással. Rávett, (nem sokat kellett győzködnie) hogy menjünk kedden moziba és filmeket böngésztünk, időpontokat lestünk, majd véglek kifáradva egymás mellé feküdve homlok összeérintve aludtam el mellette. Negyed1... csörög a telefon hogy megjött a nővére győrbe, mehet érte és álmosan, kicsit kómásan de kikászálódtunk az ágyból, felöltözött én gondosan csókokkal dúsítva elengedtem útjára a Sünimet aki velem akarta tölteni a lopott idejét...

Had ne kelljen részletezni, hogy akit csak ismerek az úgy várta az érettségit, mint a forró kását... Vagyis nagyon fostunk hogy ebből mi sülhet ki. Pontokat számolgattunk, esélyeket latolgattunk, időpontokat egyeztettünk a kivégzőosztaggal (tanárok) csak hogy percre pontosan eldőljön a halál időpontja. Amikor már tudtuk hogy mikor fogunk nevetségessé válni a tanári karral szemben ülve, akkor már nem volt más hátra csak előre, vagyis mindenki infó tétellel aludt, netán reggelizett és nem kizárt hogy neki sírta el a bánatát, hogy mennyire fél az érettségitől. Hát igen, ezek a napok közelebb hoztak minket az infóhoz és végre megkaptuk azt a képet magunkról amit állítólag a tanárok mindig is láttak.

Hát így esett, hogy a Démon is megkapta azt a bizonyos idő pontot és Győrben tűkön ülve várta, hogy készülődhessen és a legjobb tudását nyújthassa át a mereven néző Tanári karnak. Legszebb gúnyámat öltöttem magamra, próbáltam valami értelmeset összehozni a sörényemmel is, de lefogadom az hiába való volt, friss illatot varázsoltam magamra, lepucoltam a mosolyogni valót, és kosztümben vígan (hatalmas gombóccal a gyomromban)elindultam a busz felé. Wall-E hívott hogy felgyorsultak a dolgok és 1 órával elöbb kéne bennt lennem. Démon logikának köszönhetően benn is voltam, de addigra meg minden vissza lassult, vagyis akkor volt a kivégzés amikorra kiírtak. Az az 1 óra volt a legrosszabb amit eltöltöttem eddig a suliban. Félelemmel vegyes pánik kevergett bennem, nem tudtam sírjak-e vagy futkározzak, tanuljak vagy ne tanuljak? Ott ültem, vártam az embereket akik már megkönnyebbülve tértek vissza a büfé terembe és hallgattam a beszámolókat hogy "áááá nem is olyan nehéz, rosszabbra számítottam". Esélyeimet latolgattam, hogy nekem mekkora mák kell ahhoz hogy könnyű tételt húzzak, vagy megkapom a fekete levest. Ekkor megjelent az a srác aki a nevemet mondta és a társamét akivel 1xre mentünk be a terembe, hogy várnak a tanárok.

Urrá lett rajtam a pánik és hangos kopogásokkal el trappogtam a bizottságig, ahol a Knausz tanár úr felszólított hogy húzzak 1 tételt. Igen, ilyenkor van az hogy nem látok át a papíron és nem tudom hogy melyik lenne jó. amikor figyelmeztettek hogy már haladnom kéne s igazán választhatnék akkor kikaptam eggyet és gyorsan verdeső szívvel bontottam ki. Egy pillanatig levegőt se vettem majd sikítások közepedte bediktáltam hogy az 1es tételt húztam, vagyis a kommunikációt. Hatalmas vigyorral az arcomon ültem le az egyik padhoz a felcimkézett lapommal és 10 perc múlva még szélesebben mosolyogtam a tanárokra. Elégedett voltam, mert ezt a tételt betéve tudtam és nem kellett mitől félnem. Várakozás közben végig hallgattam 3 angol feleletet és 1 infót, megjegyzem ezek 1 órán keresztül mentek míg végre én jöhettem. Nem mondom hogy nyugodtan, de minimális félelemmel mondtam el a tételt és büszke voltam magamra hogy még emlékszem a magyar órákra amik most pont ide vágtak. Amikor befejeztem már csak a tanár úr kérdéseit vártam. Nem voltak nehezek, de hirtelen jöttek és nem is tudtam hogy mit mondhatnék. Tudta hogy tudom a választ csak nem merem kimondani mert félek. Csak reménykedtem a 25 pontban...Kijöttem és a büféhez kopogtam ahol Wall-Enak gyors elhadartam mi volt és ő már ment is be helyettem. Nem maradtam egyedül, társaságom bőven volt és a Sünim is felhívott hogy milyen voltam. Boldog. Ez az egy szó jellemzett akkor amikor leszidott hogy minek pánikoltam mert tudta hogy ügyes vagyok meg okos. Ugyan ezt megkaptam  a Rastytól meg anyámtól is.

Haza érve nagy kád vízben enyhítettem a nap fáradalmait és örömmel nyugtáztam hogy ezen is túl vagyok már. Tisztán és már kevésbé éhesen heveredtem be anyához elmesélni élményeimet és a húgomat ölelgetni amikor meg jött az én kis házi állatkám. Ez egy különleges fajta, mert tuskés, de ha szeretetet adsz neki akkor puhák lesznek és lehet símogatni, nem mellékesen még viszont szeretni is fog. Nahát szóval jött Ő és a kezében a kicsinyített mása volt. Vigyorogtam csak és melegség öntötte e a szívemet a csodás ajándék láttán. Nagyon ott volt még az arc kifejezése is. Imádom! Bementünk anyához majd rövid úton kitessékel minket, hogy ő rá nem kell vigyázni, menjünk a magunk dolgára. Szobámba mentünk, előkerültek a mesék, és a karjaiban aludhattam el egy fárasztó nap után egy kicsi sünit ölelgetve...

Az a zöld szemű szörny...

Én is szörny vagyok... egy zöldszemű álnok nő aki igen is félti a többi szempillát rebegtető álnok nőtől a párját. De ki ne tenné? De nem csak az az agyadra megyek féle féltékenység van. Nem hiszem.

Van a féltékeny nő aki okkal vagy oktalanul de a párja életét lesi, percről percre tudni szeretné hogy mi van vele, kivel beszél, mit csinál, miért csinálja, hogyan csinálja. Ez lehet egyfajta kényszer a félelem miatt hogy a többi pillarebegtető talán oda settenkedik a nagy ő-höz és már nem is csak mi leszünk neki. Vagy félelem a titkoktól, egy előző kapcsolat tapasztalata súgja, vagy a szörny bennünk hogy nem lehet benne bízni. De kérlek ha ketté teszed a combod neki akkor se bízol benne? Vagy erre lehet értelmes válasz hogy miért bízok benne annyira hogy legyen szex, de annyira nem hogy elhiggyem nem csal meg.

De van a féltékeny nő aki nem csak magával van baja. Aki elhiteti magával hogy nem ér annyit hogy szeressék hogy úgysincs férfi a földön aki úgy tisztelné hogy szerinte neki kijárna. Félelem a saját félelmeidtől. Annyira magával ragad ez az érzés, hogy keresed a jeleket benne hogy nem szeret, hogy magadat sosem látod szépnek, félsz a véleményétől amit rólad mondana, csak neked. Tulajdonképpen nem is ő rá vagy féltákeny hanem a nőkre akiket mini ruhában látsz helyes pasikkal, akiknek a szeme pillantásától a férfi már fut utána. Tuti ez a jó? Más részt ez a szörny lehet a gondoskodás jele is. Ha nem érdekelne hogy mi van vele, akkor te ezt miért várnád el? Ha érzi hogy nem érdekel téged akkor olyat csinál ami neki jó úgy hogy neked lehet nem tetszik.

Örökös csapda ez, sírással, sok bosszúsággal és a tervekkel melyeket annyiszor megszövünk és egyetlen szavától már mehet is a kész taktika a lomtárba...

Tegnap buliztam értitek???? oké ez az előző EDDÁ-s bejegyzés után nem olyan jól üt, de ott voltam Csornán házi buliban. Asszem 3 sört ittam meg ennyi hp-t is meg 1 szem fütyülőst is. De pezsgő is csusszant a te a mega kávé mellé. Meg volt vadmalac pöri ^^ nagyon ott volt a kaja. Az lehet hogy csak 2en voltunk lányok (a házigizda csaj meg én) de a többiek osztálytársak voltak és az ofő is ott volt velünk, beszarás mekkora buli volt. Volt kaja, pia Tűz meg kibaszott sok szúnyog!!!!!! Csináltam képeket is és csak 2 sikerült felkerülnöm hál isten, de arra is csak azért mert aljas módon a Dóra a másik csaj elcsípte a gépet... Mondjuk ezt most nem szántam hosszú posztnak, mert jelenleg 2 dolog érdekel:

1. Ha 1 től 4 ig aludtam és 6 kor hazaérve 9ig szintén aludtam AKKOR MIÉRT VAGYOK ÁLMOS ÉS MÁSNAPOS????????

2. Ma beszélek este Jégcsappal, mert egy tesó blogom írója nagyon elkezdett olvadni, ami nem jó értelemben értendő most sajnos...

Holnaptól elkezdődik az igazi hajtás, mert kedden ránk tör a firi - frász, vagyis az érettségi. Sok sikert Jégcsapnak és Wall-E nak! Meg nekem is! ^^

Érzem hogy nem tudok neked mit mondani Jégcsapom és fáj a tudat hogy kezdessz olvadni... Fáj mert nagyon nagyon szomorú leszek, S ha Te is egyszer szomorú leszel, s hasztalanul jársz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint a szemed még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked zenél akkor. Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tó közepe táján. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. Mert a tó ami olyan mint a szemed és a Démon aki olyan mint egy barát feledteti veled azt ami bánt...

Sose feledd My Dove hogy sokak közül egyesek képesek a legrosszabb helyzetben is a legboldogabbnak tűnni puszta büszkeségből. Ha pedig támasz kéne ehhez, a Démon mindenkiben ott lapul ^^. Szeretlek...

Mint a cím is sugallja nem volt a nyaram kezdete teljes magány és depresszió. Elvégre egy koncerten voltam, vele és nagyon nagy élményeket szereztem ez által. Hát akkor kezdem az elején:

Koncert jegyet neki nem találtam ezért csak bizakodtam a helyi árusok kinnt lesznek és lehet majd venni tőlük. Lassan a városig elsétáltunk addig bőven az agyára tudtam menni azzal hogy: "Biztos elakarsz velem jönni?" "Nem lesz ez neked kellemetlen?" szóval értitek...^^ Tanácstalan voltam hogy a busz honnan indul ezért üldözőbe vettünk pár karszalagos fiatalt és utánuk mentünk mint a pulikutyák. Egy kedves ismerősöm még azt is elmondta hol kell leszállni, így a fesztivál bejáratától alig 20 méterre libbentünk le a buszról. Jegyet kapott a Sün amit gyorsan karszalagra cseréltünk (u.o. színű mint a kisalföld vágtás volt :P) Befelé baktatva persze az elengedhetetlen motozás várt ami most nem tűnt annyira barátságtalannak mint tavaly. Ez most más volt. Hihihi, eszembejutott hogy elvettem a Sünim koncert szüzességét! Velem volt először koncerten! Csodás dolog volt megmutatni neki. A nap hátralávő részében felfedeztük a terület kínálta lehetőségeket. Teljesen be voltam zsongva a közelgő zenekar hallatán, de előtte még túráztunk egyet a sörsátraknál. Nem gondoltam volna soha hogy itt összefutok a Dundikával, aki már nem is dundika hanem porcika inkább. A csajon semmi háj vagy valami! Sebaj, legnagyobb meglepetésemre senki nem futott oda a közelgő idegbaj jeleivel hogy autógrammot kérjen. Sőt a Dundika asszem hízókúrát rendezett! Elkezdett enni valami zsíros olajos cuccot, amitől nekem a gyomrom fordult felfelé. Hát következtetés hogy inkább nézem a kis, magasból ugráló taknyokat (bungee jumping-os emberek) akik nagy örömmel, vagy kisebb félelemmel álltak oda fel. A nagy esemény előtt még találtam egy EDDA standot ahol minden a zenekarról szólt. De az árak nem nekem kedveztek sajnos. De Itt volt az idő hogy Sünim kezét megfogva a tömeg közepe felé száguldjak és várjam az EDDÁT!!!!! Ahogy ott tomboltam a kedvenc zenekarom legjobb számaira lelkiismeretfurdalás tört rám hogy talán Ő nem érzi magát ilyen jól. De éreztem a kezét a derekamon, a lehelletét az arcomon és éreztem hogy nem zavarja hogy itt van velem. Sőt ha ilyet mondhatok, még élvezte is. Majd jött a hirtelen fordulat. A Pataky azt mondta hogy kéri a lányokat a színpadra, erre engem egy gondoskodó kéz elindított egyenesen a mellettem lévő lány után. Mondjuk a csajjal kéz a kézben küzdöttünk hogy átmehessünk, és IGEN!!!! Ott fenn a színpadon az Eddával énekeltük az Álom című dalt és repkedtem a boldogságtól! Sok sok kezet láttam sok irigy és boldog pillantást. És egyet aki büszkén nézett akin azt láttam, hogy örül annak hogy ott lát engem a többi EDDA fan bige közt. Ez a 2-3 perc volt az ami igazán emlékezetessé tette nekem a koncertet. Hogy fenn lehettem, láthattam a zenekar szemszögéből az egész fesztivált. Csodás volt. Értem már őket hogy miért vannak 30 éve a pályán. Pataky úgy küldte vissza a lányokat hogy: "Visszaküldöm a lányokat a jogos tulajdonosukak érintetlenül!" Szerintem mindannyian csak nehézkesen indultunk meg a színpad széle felé, de adrenalinnal tele és egy életre megjegyeztük ezeket a pillanatokat. Vissza értem a 2 gondoskodó kézhez és percekig csak ugráltam és nem engedtem karjaim közül ki. Imádom! Ez volt a legcsodásabb dolog amit csak tehetett értem!

Fáradtan de még mindig pörögve kortyolgattuk a malátaszörpünket és csillogó tekintettel néztük egymást. Azt mondta tetszett neki a koncert és reméli én is elmegyek majd vele egyre. Imádtam! Egyszerűen ez volt a legszebb és legjobb befejezése a fesztiválnak. Szintén fáradtan a buszon ülve elgondolkodtam hogy mekkora áldozatot vagyunk képesek meghozni még egymásért? Anya hazahozott minket és egy gyors szagtalanításos zuhanyzás után a szobámban egy megvetett ágyban egy hős aludt édesen aki mindent megtett aznap azért hogy egy Démon jól érezze magát...

Drága jajongóim akik ezt a blogot olvassák. A nyár és a sok idő eljövetelével a blogomon szinte napi rendszerességgel fogtok találni bejegyzéseket. Nem lesznek hosszúak, kivéve ha eseményt írok le, de bepillantást nyerhettek a mindennapjaimba így nyáron. Mai napi dilemmám hogy a kicsi Sünimnek vajon lesz-e jegy a szentivánifesztre, mert ha nem akkor megkukulok. Tegnap próbáltunk venni de már nem volt, mára pedig riadóztattuk az összes ismerőst aki csak jegykiadó közelében lakik. Remélem sikerrel járunk. Este még leírom hogy mi is lett ebből. Addig is csodás kánikulát mindenkinek :D

másnapi hozzá szólásom.: jegyet nem kapott a sün, de reménykedünk hogy a helybeni jegyek nem fogytak el. Mellesleg nálam aludt ^^, nagyon jó volt a sün mellkasába fúrni pofimat és mélyen belélegezni az illatát.

Érkezett egy kritika bizonyos illetőtől hogy szinte a blogom neki szól. Hát közlöm a blogom nekem szól és az olvasómnak. Lehetsz te az olvasom, vagy ő, vagy mi, de ők is lehetnek. A blogom publikus. Ide vetem piciny lelkem pici döntéseit nagy dilemmáimat és az élet hatalmas döntéseit is itt vitatom meg hát igen társaság hijján csak magammal. Élem az életem itt mint Vörös Démon és ott a messzi kettős Győr-Móvár otthonban is. Hát mint ahogy már mondtam ez az enyém. Része annak az életemnek amit itt élek Kyber lányként és része annak amit Boci lányként. Tartok akkor nektek kedves olvasóim egy egyszerű mai napi program elemzést:

Reggel:

Hirtelen felébredek izzadság és telefon vibrálás közepedte hajnali 6:40-kor és első utam az illemhelyfelé vezet. Fáradt nyúzott arccal lesek a tükörben keresve magamat aki tegnap este pont ott feküdt le ahol most felkeltem. Szééépen laaaaassan a ruháimat magamra erőltetem és büszkén nyugtázom ez még nem a vég, az csak majd lesz. Táskát bepakolom fogkefével a számban, majd fésüvel a kezemben cipzárazok. Vagyis ruha van rajtam, fogam tiszta, hajam hát áll valahogy ezért még 7:20 ig vissza feküdtem. Zenét hallgattam és néztem szobatársam aki ugyan ezeken a dilemmákon ment át így kora hajnalban.

Délelőtt:

Biciklimet hanyagul a Rastyénak támasztom, már csak a bosszantás kedvéért is, és komoly tekintettel az infópavilon felé sietek mert tudhatni késésben vagyok. Első órán hát többnyire aludtam és a blogomat írtam mint egy jó admin tenné. 2. órán hülyülés mert helyettesített úgyse megtartott óra volt. Etikán lezártak 5ösre (csak minket 4ünket! ^^) dupla magyaron őőőő Szállítót néztünk és az utsó infón meg pasikat a neten...

Délután:

Hazaérve táska le, cipő ledob átvetkeztem itthoni szerkómba és jól megérdemelten az illemhely felé sietek. Fincsi ebéd után, laza infó tétel tanulás kisebb nagyobb figyelemelterelő emberekkel pl.: "elkérhetem a biciklid?" vagy "Jé te itt vagy?" Tétel befejezve magamba nyugtázva hogy ha ezt húzom akkor készülök a totális leégésre (mellesleg a processzor felépítését dolgoztam ki). Ellkezdtem nézni egy filmet mivel szoba társ hijján mást nem tehettem, de a film nem volt valami nekem való. Ezért a könyv mellett döntöttem, vagy 141 oldalt elolvastam (nem röhögni kérem, de most direkt megnéztem hol tartok :D) úgy hogy csak repült az idő. 5 körül beszéltem a boci idomárommal és piciny lelkem is nyugovóra tért. Majd nem is olyan rég kb fél órája a hálózattól elvágottságot megszüntettem és bekapcsoltattam a netet. Azóta itt ülök egy tea és egy plüss boci társaságában és írom a blogomat. Mellékelek egy képet is rólunk a tuti 4esről akikkel ma szórakoztam:

Vagyis itt vagyunk Firecat meg a Jégcsap,                    Itt meg a Wall-E meg Nita

Persze most nem foglak kioktatni hogy mi a magyar nyelvtan helyesírási szabályzata, mert abban amint tapasztalod én sem vagyok egy profi. Ami a különbség hogy valahogy a gondolataim oly módon tudnak össze állni, hogy embereknek felkelti az érdeklődését és nem a szokásos pornó vagy közösségi oldal felé fordul, hanem elolvassa a Vörös Démon bejegyzését előtte. A címet persze nem a saját dícséretemre írtam... Sajnálom hogy te pont tudod hogy neked szól, de nem tudtam kinek elmondani. Fájt amit mondtál és természetesen mivel csak morzsát dobtál én ezt egyszerűen félre értettem, ahogy egy lánytól elvárják. Nem csak az én hibám. Tied is. Nem mondtad nyíltani ki az egyszerűt én ezért a könnyebb dologra gondoltam. Nem tudod hogy akkor mi játszódott le bennem. Egy világ hirtelen kétessé vált, a szavak, a tettek homályosak lettek és egy szó lebegett előttem: egyedül. A szó amit 11 hónapja nem kellett hallanom, egy szó ami már szinte az ellenségemmé vált, hirtelen a barátommá kellett fogadnom. Egy társsá akit nem hagyhatok ott , aki velem jön kísért a társaságokban is. Egy olyan fogalom ami a nők egyszerű és gonosz ellensége. Féltem. Tudod a hiányod hirtelen valóssá lett. A tény hogy elvesztettem valamit ami hozzám tartozik, ami hiánya űrt hagy bennem, nagyot amit már nem lehet egy sebtapasszal elfedni. Nem tudom te mit gondoltál ekkor amikor ezt mondtad nekem. Én összetörtem. De már megvannak a darabkáim, neked a feladatod ezeket vissza rakni és megvárni amíg be forr a seb. mert most már egy váza is masszívabb lesz nálam... Sajnos én ezt érzem. Ez nem vallomásnak indult, de kicsúszott, éreztem, hogy ezt kell leírnom és tudatnom veled hogy habár nyelvtanilag nem volt helyes a kifejezés amit mondtál és nem volt rokonértelmű szava annak amit akartál mondani, én utólag felfogtam és értelek. De kérlek az őszinte egyenes válasz a legjobb.

Nah ja az a vizsga. És nem csak a Démonnak, de a Sünijének is megy a vizsgadrukk. Neki munkához kell hogy felnőtt lehessen, nekem bizonyítani hogy igazi okos Démon lehessek.

Félünk. Mindketten, tartunk attól amit még ha nem is mondanak ki álmatlan éjszakákat tud okzni, és mérhetetlen nagy önbizalom hiányt. Neki ez fontosabb, de Ő már ügyesebb is. Nekem még van esélyem javítani, de kérlek ezt nem bukhatom el! Ezzel bizonyítanom kell, meg mutatni, hogy érek annyit mint bárki más az életben. Vagyis magamnak akarok megfelelni? Lehet. Sőt lehet az sem ártana, mert büszke és makacs Démon vagyok ha hiszed hanem, és nem lesz elég egy 3as! a-a minimum a 4es! Mert a Démon kódex ezt diktálja!

Démon kódex azt is diktálta hogy az érettségimis minden nap 1 tétel kötelezően megtanulandó, és tegnap az az júni 1 óta ez sikerül is mert a makacs Démon már 2 tételt bekebelezett mint 3 és 4 oldalas Word dokumentumot. Natessék itt is a szakmai ártalom! Mindig csak az a nyavalyás gép! Megint Kyber lány leszek? Nem hinném... Most tervem van, komolyelhatározásom és már egyre kevesebb félelemem a jövőre nézve.

Csak a Süni, az a drága tuskés minifelnőtt süni, aki miatt mindig aggódhatok. Ő meg persze értem, vagyis egyik se aszik a másik miatt. De én féltem. Féltem a kimerüléstől, attól a fáradságtól, amit a vizsga és a munka hoz neki. Nekem már csak másfél hét a suliból, de neki még 40 év munka a pihenésig... Azért az elég hosszú idő nem?

De nemcsak ez van most velünk. Hétfőn a 11.hónapja van velem, és közeleg a vészes 1 év, amin hatalmas nyaralás venné kezdetét. Csak Ő és Én.

Miért igazságos ha tűrünk és változunk? Miért jó mindenkinek ha mi nem azt mutatjuk nekik akik vagyunk? Hát nem az egyéniség az egyén a lényeg? Ha elnyomnak téged saját magad miatt, akkor neked mint a kiskutya a sarokba ülnöd kell és várnod amíg parancsot nem kapsz élni? Nem hinném hogy ezt nevezik mások normális életnek. Pezsegni, lázadni hülyeségeket csinálni, alkudozni és talán néha kicsit elfogadni is kell. De ha én elfogadlak téged úgy ahogy vagy akkor én is elvárhatom tőled ezt nem? Vagy ez csak egy egyoldalú kérdés? Én elfogadlak te pedig változtatsz rajtam? Akkor pedig miért kellek? Bárki lehet olyan amilyenné engem akarsz tenni, miért pont egy lázadó és szabadszellemű csaj kell? Miért kell az embernek változni? Vannak fontos dolgaink, amit ha változunk el veszítünk és sajnos olyan is amit akkor veszítek el ha nem változok. Zsaroltak már a szíveddel? Zsaroltak már olyannal, amiért kénytelen vagy inkább fejethajtani, csak hogy el ne veszítsd? Azt érzem hogy ha ez nem csak egy piti zsarolás lett volna, és tényleg nélküle kéne lennem, akkor mit tennék? Elengedtem most is úgy hogyő is és én is a könnyeinkkel küzködtünk, de ő győzött. Én sírtam. Egyedül aludtam el és érezni akartam a szagát a bocimon, az ágyneműben a párnán, akartam az érintését az ölelését a szuszogását. De nem volt ott. Egy álmatlan, hosszú és magányos éjszaka vette kezdetét ekkor és nem tudtam mit kezdeni a fájdalommal. A magánnyal és a félelemmel ami tudtomom kívül beférkőzött a szívembe és azt sugallta hogy elveszíthetem. Az embert akit szeretek, a társat aki vigyáz rám, a Sünit akire szükségem van. Ennek az egy személynek az elvesztésétől egy világ omlott volna össze piciny, és még épülő lelki világomba. Több száz álmom eltűnt volna és nem maradt volna más csaka sivár és kietlen táj...

Hát kezdjük ott hogy ezt elég részletesen ugyse tudom elmesélni, mert az nagyon nagyon hosszú idő lenne én meg hát köztudottan lusta vagyok :D De mint a cím is fitogtatja én a Démon rámertem szállni egy démon hátára (aki melleseleg egy gyönyörű szürke Dáma névre hallgató paci) Azt is mondhatjuk hogy szinte már minden félelmemet legyőztem eddigi életem során, és ő maradt csak hátra, a démon lovaglás... Bizton nem állítom hogy egy csepp félelem sem volt bennem, de annyira nem volt nehéz ahhoz a nyihahához közel kerülnöm. Feledtébb szelíd és nyugodt állat, ezáltan én is kezdtem azt érezni amit a többiek itt a Kisalföld Vágtán, hogy ez a paripa talán a szívembe is belophatja magát. Első kétségeim a sátán lova felé akkor múltak el amikor a platón lévő kislányt ahelyett hogy lelökte volna fejével amikor nem tudott tőle fordulni, kikerülte és inkább odébb állt, legnagyobb meglepetésemre...Következő démonutálat megingatás, a felém mutatott jámborsága volt. Mivel mind2en "kancák" vagyunk, és démonok, azt hittem ebből baj is lehet. De nem lett mert az én bámulatos agresszorom oda bújt a vállamhoz, és simogathattam a hatalmas fejet, a gyönyörű szemébe nézhettem és azt a puha nózit érinthettem. Csodálatos volt. Mi pici démonunk ezen a versenyen arra hivatott hogy a celeb futamon egyik képviselőjét Győrságnak a célba repítse. Drága pegazusunk egy rossz start után az első kanyartól 50-60 méternyire az összes többi vetélytársát lehagyta és száguldott a fehér vonal felé. Szegény pici démonom a 3. kanyarban ahol bevezettük a pályára ott ki is akart futni, ezáltal Győrság egyik képviselője széles ívben megtanult repülni. Noha mi voltunk a favorit lóval, a kis nyihaha a kirepítés után is a 3. helyre nyargalt be, de a győzelem akkor is amiénk lett. Egy igazi paci mint ő ezt nem felejti el soha sem sajnos, de ő volt a leggyorsabb a legsebesebb az egész ringben. Csalódott hangulat ütötte fel a fejét a táborunkba, de Laci bá csillogó tekintettel fordult felém:

-"Na Pink lovagolunk egyet?"

Hát mondhatom az a maradék kis bélsár is meghült bennem annak hírére, hogy én a Démon szoknyában (-.-) a sebes démon hátára vetemedjek. De az a tekintet amivel rámnézett azt sugallta hogy ő az a tanár aki jobban megijedne ha lezuttyannék mint én és semmi, de semmi bajom nem eshet ha azt csinálom amit mond nekem. (Nem mellékes megjegyezem hogy e nemes tanár lelkű Laci bá az én Sünöm teremtő attya. És háát íjásznak se semmi.) Hát innentől már tudtam hogy nincs vissza út, mert szoknya kecsesen a térdig érő "www.sagilovas.hu" feliratú póló alá csúszott, bal láb megemelkedett a kengyel felé és a lendületem már a Dáma-démon hátára húzott. Nem szépítem, nagy volt a démon és én kicsi de meglehetősen gyenge is mellette. Persze most jönne a sikítás meg leesés, de időm se volt ilyenekre, mert Dáma ment, én meg a hátán hát hogy is mondjam vonaglottam. Kezdeti nehézségeim (első 20 lépés) ellenére kialakult bennem az ösztön. Egyenes hát, sarok előre, fej egyenesen tartva, hangszín alacsony, hirtelen mozdulat 0. Hirtelen az összes lovas felém fordult és én kezdtem érezni amit ők éreznek akkor mikor egy démontársuk hátára csüccsenve rájuk bízzák magukat. Ez bárkinek egy örök élmény lett volna, de az én jámbor tanárom többet tanított nekem.

-"Na Pink most hajolj előre a Dáma nyakához de a sarkad továbbra is így álljon!"

Öngyilkos vagyok tán? Nem, gondoltam csak büszke és már csak azért is meg csinálom amit mondott. Öleltetek már démont? mert csodálatos... Együtt mentünk és éreztem ahogy veszi a levegőt. Csak mosolyogtam és éreztem hogy ez tetszik nekem nagyon.

-"Akkor Pink kezeket mellsőközéptartásba, és fordulj balra meg jobbra!"

Persze hát hülye vagyok én?? Nem semmi, de még ezt is megcsináltam, és a lovas mozgásom is elég kifinomult lett. Azt talán még megemlíthetem, hogy nem kevesen bámulták a hatalmas piros pólót akrobatikázni a szürke paripán.

-"Rendben akkor most hátul kapaszkodj a nyeregbe és a tarkódat tedd a Dáma farára!"

Na ez már szar ügy. Vagyis fordításképp feküdjek el a lovon úgy hogy a lában a kengyelben van továbbra is. Párszor előre húztam magam hogy ne nyomja a hátamat a nyereg de megtettem ezt is. Láttátok már az éppen eső után tisztuló eget egy démon hátáról? Hát kezdem érteni az ős magyarokat is akik le se akartak szállni a démonjaikról. Akárhogy is veszem a Kisalföld Vágta számomra egy hatalmas ajándékot adott, mégpedig azt hogy egy démonon, vagy tudjátok mit nevezük nevén, egy lovon ülhettem és semmi félelem nem mutatkozott rajtam. Büszkén ültem a lovon, egyenes háttal egy cseppet sem szégyenkezve kikandikáló combom miatt... 

Kicsi, mini felnőtt Sünim írta ezt nekem, amitől még a leg kőszívübb embernek is olvadni kezd a lelke, nem hogy egy Démonnak XD

Hát hol is kezdjem? Nem is tudom lassan 1 éve annak, hogy megismertelek és ez idő alatt nagyon sok mindenen átmentünk. De a sok rossz ellenére kitartottunk egymás mellet ez idő alatt.
A kitartásunk szerintem a szerelmünknek köszönhető, amit egymás iránt érzünk, és még remélem sokáig érezni is fogunk.
Néha elgondolkozok azon milyen hamar elment ez a lassan 1 év sok minden történt ez alatt. De tudnod kell, hogy én nem bántam meg h megismertelek, és ha újra kezdeném, ugyanolyan kitartó lennék melletted, mint, most mert SZERETLEK.
Tudom, néha nem olyan vagyok, mint amilyennek szeretsz, de az embernek vannak jó és rossz napjai egyaránt.
Néha utólag gondolok bele hogy vajon helyesen döntöttem- e vagy nem. Nem mindig döntök helyesen sajnos, de akkor abban a pillanatban helyesnek találom.
De tudnod kell, h mázlistának érzem magam, amiért egy ilyen csodálatos lány, mint te szeret engem tiszta szívből, és nagyon jól esik, hidd el, mert engem még soha nem szeretett így senki és talán nem is fog.
Hidd el nekem én is szeretlek, lehet, h nem tudom úgy kimutatni, mint te, de attól még így van.
Akkor vagyok a legboldogabb, ha átölelhetlek és adhatok egy fárasztó nap végén 1 puszit v 1 poszit:-) a bocimnak.
Mert néha 1 ölelés többet jelent minden szónál. Legyen, bármi én kitartok melletted, mert szeretlek nagyon.
 Írta: sün
Címzett: boci

Ezt mind nekem írta, amit soha nem fogok elfelejteni... Szeretlek

Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent? Megsúgnám, de vallani félek, mert nem érzem még szerelmedet, csak balgán, makacsul remélek. Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak, oly tisztán, miként az angyalok? Álmomban olyan gyakran karollak…és annyira jó, hogy veled vagyok! Hogy mondjam el, hogy senki másban még mindet együtt nem találtam: vonzó embert, társat a magányban, s barátot, akire mindig vártam…Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak megsúgni, ami itt bent úgy éget.Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak: elárulják, mint szeretlek téged.
 

Adódhat úgy, hogy ellenem fordul minden, hogy összedől a világ, hogy elkeseredetten akarok olyan lenni amit nem tudok úgyse megtenni. Ilyenkor persze sír az ember... Magába zuttyan és elmélkedik egy olyan valóságon amit annyira jó lenne elérni, élvezni, hogy már már ott is érzed magad a kapujában és akkor, meg szólal egy külső hang, ami felkelt abból a világból amibe vágyik a piciny lelked. Sírni tudnál ilyenkor... Szörnyű tud lenni a valóság és nem is olyan jó mint hinnénk. Erősek vagyunk a mindennapokban, engedményeket teszünk, álláspontot foglalunk, megegyezünk és valahogy sose azt kapjuk amit ettől elvártunk volna. Sírunk magunkban, zokogunk olyan dolgokon amit másnak nem akarunk elmondani, mert gyengébbek leszünk. Egy nő és egy férfi kapcsolata olyan, hogy az érzelmek, a feromon és a vágy hozza össze, de a kitartás, az őszinteség és a türelem viszi tovább. Mégis mikor boldognak kéne lenniük, akadnak elrejtett könnycseppek amik a feladásról és az érzelmek tisztaságáról is árulkodhatnak... Sírunk, miközben csak boldoggá akarnak tenni minket. Hálásak vagyunk a másiknak a törődésért.

Ezek azok a csendes pillanatok az életben, amit nem adnánk fel, akármennyire is fájnak abban a pillanatban...

Hirtelen designe váltáson mentem keresztül és hááát várom a véleményeket... Írd le ha tetszik vagy ha nem, és én majd összegzek milyen legyek XD

Előre is köszönöm

Amikor tudod,hogy nem jön,
de mégis várod,
Amikor tudod,hogy kár volt az egész
mégsem bánod,
Amikor meglátod és hevesebben
dobog a szíved,
Amikor érzed,hogy érte remeg
két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön
a pillanat,
Amikor várod,hogy ismét odaadhasd
magad neki.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra hogy megint
feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már,
hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és
alig bírod türtöztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre
volt szükséged,
Amikor elhiszed,hogy míg együtt
voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz
lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz,hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,hogy miért is ne,
hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik,hogy
bármily rossz,ez mégis jó neked,
Amikor tudod,hogy tilos,
de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod,
igenis szereted!!!

Jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.

Mert itt a 10. hónap amit veled töltöttem ^^

Furcsák és érthetetlenek az emberek. Azt hinnéd, a boldogságuk egy-két dolgon múlik, a valóságban annyira összetettek, hogy józan paraszti ész vagy a más számára logikus döntés nem hoz neki örömöt, mint ahogy hinnénk. Egy röghözkötött és feledtébb érdekes meggondolás került elém. Magam is csodálkoztam, mert az előbbi teóriám teljesen rá jellemző. Cselekedeteit nem makacsságnak hívnám, hanem követelőzésnek... Érzéseit (amiben én mint kívül álló nem lehetek biztos) egy másik mondatával agyonüti, és az ellenkezőjét bizonyítja. Egy lány, aki szeret, de szeretetével elutasítja, hogy szeressék. Egy lány, akinek a szó elszáll és a cselekedet is hasztalan próbálkozás. Nem tisztem bírálni, nincs jogom elítélni, és ezt nem is szeretném megtenni. Érdekel ez a logikátlansága, a gondolata hogy imádva szeressék, csodálják mint egy istennőt, amellett hogy nincs vagy nagyon csekély az önbizalma az úriemberünk iránt. (a többes szám nem a 2xes birtoklást jelenti) Apró kis piszkok, feledhető porszemek a lételeme, amivel kikészíti az embert, a másik törekvését rombolja szét. Én nem értem őt, de remélem haladok és talán nem is fogom megérteni. De a szerény vélemény azt súgja a Démonnak(ez én vagyok^^) ez a cselekedete nem az ami boldoggá teszi őt.

Én a kis szende lányka a szomszéd néninél szedtem a borsót a nénivel, a fia pedig haza caplatott szépen nyugalomban, hogy hozzák a tüzelőt traktorral, ki kéne nyitni a hátsó ajtót. Én persze mivel alig 1 éve laktam falun, nagyon izgatott lettem a traktor hírétől.Gyorsan a kapuhoz mentem és igen begördült a monstrum. Gondoltam egy bácsika vezeti és én fel szállok mellé, de csalódtam kellemeset, mert egy vonzó srác vezette. Magamban lemondtam a tervemről, mert azért mégse kéne így letámadni...
A nénivel beszélgettem a srácról, és a kukutyin alsó utcában lakott. Semmi esélyem nem volt. Oda adtam a számom a néninek mert valami miatt hihetetlenül fontos volt neki. Nem telt el 1 hét és hétfő éjjel írta is az smst a srác hogy másnap randiznék-e vele... Mondhatom jó az időzítése, mert egy randiról jöttem haza. De belementem. Ott állt másnap 2kor a buszmegállóban, ami a falunk szinte központja is lehet a Süni kocsma mellet, egy szál gyönyörű rózsával... Ez történt lassan 1 éve...

    Tudod amikor egy Démon is megérzi hogy szerelmes és szeret egy embert, akkor már komoly  és mély kapcsolatról van szó. Amikor a jó mellett a szarban is ott vagyok mellette és megfogom azt a bizonyos kezet és megszorítom annak a biztos tudatában, hogy szeretem és kitartok mellette, ha jön a hurrikán is. Amikor egy pillanatnyi szeretete nekem felér egy világgal, amikor egy csókja az egekig emel, amikor a könny kicsordul szememből hiányától, akkor, igen akkor tudja a Démon is biztosan hogy szeret valakit. Aztán ha a világ ellenem és ellene fordulna, ha a rossz tömegesen támadna, vagyha a szívünk részei rúgnának és törnének ellenünk, akkor érezzük itt nem lesz jó, itt nem lehetünk egymáséi, itt nem lesz egy igazi szerelem kiteljesedése, csak kergetőzés a gondok elől. Ekkor érzi a Démon, hogy szeretve van, ekkor érzi a társa, hogy szeretve van, és ekkor érzik azt hogy megtalálták azt a felüket, amit eddig kerestek és oly régóta hiányoltak. Ezt pedig jogosan és bizton hívhatom szerelemnek... Igen most én a kyber lány, a Vörös Démon, a Firecat és igen én akit a suliből ismersz vagy akárhonnan, én írom azt hogy szeretem, hogy nem tudok és bevallom nem akarok nélküle élni. Te megválnál a tökéletestől? Attól aki melletted fekve egy pokrócon a te mesédet hallgatja és törli könnyeid közben, aki fogja a kezed és hisz az erődben, attól aki szeretetével eláraszt és azt érezteti veled, amit te ővele? Mond te elhagynád őt? Nem szőke, és nem gazdag, a fehérlova kicsit szürke, de nekem ő kell, és nem válok megtőle egykönnyen... Csak szeretem és élvezem a perceket miket vele töltök, az álmait, mibe bele sző engem is... Szeretem... Talán ennyi elég is... És ez a Démon érzi hogy szeretik, és azt érzi, hogy viszont fogja szeretni a társát, aki neki a világánál is fontosabb....