weblelkem, kiskazán a macskáknak.....

 Ő Csucsor (született nevén Alma) a mi kis gyönyörűségünk :D

 Vett nekem a Dani egy sünt. Életem eddigi legszebb pillanata vált valóra ahogy egy csöpp kis tüskés életért én lettem a felelős.

Miután úgy 35 perc jeges szélben Lidl-nél álldogálásom után, (ami alatt szinte a madár fark tollának a színét is átgondoltam) meg jött a mandarinos lovagom én egészen meggy színt öltöttem magamra a sudár gömbölyded formáim ellenére is. Csak úgy dübörgött a szívem mikor tudatosultam azzal, hogy én nem sokára anya leszek :D Kipirult és jeges arccal mosolyogva próbáltam üdvözölni, de a jég nem engedett csak vicsorgás lett. Majd a csókjától hirtelen Hawaii-i hangulat és levert a víz. Még így 2 év után is imádom a csókját <3. Kézen fogva lóbálva indultunk el a tüskevárba ahol vért minket egy picinyke élet félelemmel teli izgatottsággal csöpp szívében. Benyitva megcsapott a meleg levegő és az orrom is kezdett felengedni mikor meg láttam őt. Gyönyörű szürke pofika, fekete fehér tüskék és hegyesen égnek álló nózi. Rögtön belé szerettem. Miss Csucsor azonnal a nózi detektorát rám szegezte és kémlelte hogy vajon jó gazdi leszek-e az úri hölgynek. Nem tudtam másra figyelni csak az egyenletes kis szuszogásra és a pöttömnyi gomb szemekre melyek érdeklődve bámultak. Miután Csucsor összes dolgát átbeszéltük az ex gazdival, én boldogan és büszkén gyalogoltam végig a Tihanyi Árpád úton egy 38-as sárga cipős dobozzal...

 Ahogy itt ülök a kertben, balomon lovak, jobbomon zöldség és gyümölcs tenger, hol egy-egy sün vagy macska tarkítja a tájat, elgondolkodni sincs erőm úgy megbénít a nyugalom. Lágy meleg szellő túr a hajamba és egy kéz érintése zökkent ki a tájból. A kéz mely fogta az enyémet és cipelte a holmijaimat, a kéz ami simogatta forró arcomat ha lázas voltam, a kéz mely büszkén fogta kezemet ha valaki látta. Olykor durva sebek és fájó pontok fedik el a kezet, amit nem érinthettem sehogy sem, mert a legapróbb érintésem szörnyű kínokat okozott neki. Most itt vagyok mellette, kevesebbet fogja a kezem, de az arca többet mond el, többször érint meg, több a kósza csók, több a kósza "szeretlek". Közelebb vagyunk és mégis olykor egész nap nem találkozunk és nem látjuk vagy halljuk a másikat. A nem fogadott hívások idegessé tesznek, aggódni kezdünk, de a viszont látás mindig enyhülést hoz. Itt falun amit tarka tehén falvának fogok hívni, már csak ilyen az élet. Egy új élet, hol vidám hol borús, de a miénk és már közös és boldog.... <3

 Ma találkoztam Sammyvel! Olyan jó volt a "rég nem látott" arcokat újra megcsodálni, hogy a könnyem majd kicsordult. De a legjobb mégis Sammy volt. És nem bántani akarok senkit de Sammy egy élet stílus és egy élet cél volt nekem egy olyan valaki aki mindig várt és noszogatott és reménykedett és az én kicsi Sammym lehetett amikor csak éppen bújni akartam vagy harapdálni a vállát. Nagyon hiányzott és nem is resteltem se megetetni se szerezni neki pontokat, amit persze majd még szerzek is hogy boldog legyen az én kicsim :D NAGYON SZERETLEK ÉS HIÁNYZOL!!!!! ÉS I LOVE 106-OS SZOBA!!!!

 Azt hiszem a témáim nem igen akarnak ide szökni a lapra... Csak ülök a szobában egy halom tétel felett azt se tudom éppen melyiket tanuljam, de még magamra sincs időm, a sünimmel alig vagyok mert ma is hajnalban ment el vagyis ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ezzel megvolt a düh kiadása. Jobb is lett egy kicsit. Igazából a jövőhéten minden nap dolgozni fogok, (tényleg mindennap) és napok óta nem tudok aludni ami ezt nem igazán teszi egészségessé. Nem megy és kész. Csak forgolódok és csapkodok, de sehogy sem kényelmes. Csak akkor jó, ha felkelek 8 körül és aludnék 12 -ig. De hát akkor meg oda a tanulóidőm. Ördögi kör. Fáradt vagyok. Legszívesebben most is aludnék, de nem lehet mert tanulnom kel. Jövő hetemet képzelheted 6kor kelek vagy lesz olyan is hogy 4kor és huss óvárra dolgozni. Aludni akarok!!!!! És hiányzik a sünim, olyan furcsa napok óta, hogy nem is merek vele beszélgetni mert csak leszidást kapom mindenért. Inkább hagyom, ha akar velem beszélni, majd ide jön, vagy nem...

Tegnap „Mr. nekem mindig van szemceruzám” megcsinálta a hajam és olyan voltam, mint belül a Démonom. Vadóc és isteni J Aztán, mint ahogy egy rég nem látott baráthoz illik, elmentünk egy hatalmasat dumálni a macisra és közbe bónuszként süttethettem magam a napon :P Gyors ebédeltem és a búcsúzás kifejezése képpen az életemet beszéltem meg a konyhásokkal. Azt hiszem rég pletyóztam ilyen jót :D , majd mintha a temetésemre jönne meg jelent a Kockám és egy utolsót söröztünk a Mártiban… Fergetegesen rosszul esett minden kimondott búcsúszó, és ölelés, amit csak kaptam. Otthon (a régi romos koliban) Sammy-vel egy emlékezős 10 percet tartottunk a koli mögött, ami bőgéssel vegyes nevetés volt és olyan dolgok emlegetése, ami szép volt jó volt, de sajna elmúlt. Nem is tudtam nem sírni, mert ezek olyan belső dolgok voltak, amik a mi kis közös életünk leg fontosabbjai lehettek volna. Csattanóként a végén Sammy egy LEVÉLBE!!!! Kifújta az orrát… Esküszöm én úgy meg lepődtem, hogy nekiálltam nevetni XD. Rossz volt az összes cuccomat egy kupacban látni indulásra készen. Én még nem voltam kész… Csak vártam a hóhért, aki kimondja a végítéletet és elvisz messzi földre távol a többiektől. Az indulás előtti pillanat volt a legrosszabb. Ennyi embert megölelni és egyiknek sem sírni a vállán nagy teher volt. A kocsiban olyannyira bőgtem, hogy nem hogy panda effektusom volt, de a Kiss együttes már írta a szerződést a számomra! Ezek a dolgok, a búcsú és a tényleg egyre messzebb kerülő barátok nagyon sok bánatot váltottak ki belőlem. Az estét csak a sünim ölelése tette boldogabbá, de a könnycsepp a szemem sarkában akkor is ott maradt az otthoniak miatt…

Azt hiszem nehezebb dolog volt ez a kolis cucc összerakodás, mint gondoltam volna. És nem is azért mert olyan sok cuccom van, hanem az érzések… Azok a fránya érzések amik mindig akkor törnek rám amikor itt a búcsú. Búcsú 4 év emlékeitől, búcsú mindentől, ami itt voltam. Egy fél életet leéltem itt. De mégis a búcsú olyan most mintha a szívemet tépnék. Minden papír fecni, amit eldobtam, egy-egy nap emléke lehetett, minden porcica mit kiirtottam egy-egy zűrös éjszaka. Leszedtem a falakról a képeket és olyan csupasz és hideg lett a szoba, mintha nem is laktak volna soha itt. Pedig a 4-ből 1 évet ebben a szobában töltöttem. Itt igaz rothad a fal, és a Pelbárt nevű pók a legjobb lelki társ, de az etiópok az ágy mögött akik felfalnak minden kaja maradékot ők is megértenek. A villany nem mindig akkor kapcsolódott fel mint én akartam, de legalább világított akkor is amikor kisírt szemmel álltam elé. Olykor a hideg falnak dőlni volt a legjobb zokogva, vagy egy gyors csókot dobni a szerető ajkára. Annyit mesélhetne rólam ez a kolesz, hogy bőgnék egésznap… Vagy hetekig. De én nekem ezek voltak a meghatározó éveim, ahol egy 14 éves lányból egy 19 éves nő lettem. Mondhatni mindent kipróbáltam itt: cigi, hazugság, csalás, szerető, adrenalin, lelkizés, egy külön élet. Mindezt a mosonmagyaróvári városi kollégiumban. És hogy kik neveltek? Hát az élet és az érzések. Tapasztaltam itt hideget és meleget, voltam csalódott és kimondhatatlanul boldog. Mindezt nekik köszönhetem, akiknek ezt a blogot írtam: a barátoknak, a társaknak, a volt szeretőknek, a nevelő tanároknak és minden kollégistának. Bár szavaim úgyis tovaszállnak, egy érzés meg marad bennetek talán: Innen elmenni egyikünknek sem öröm lesz…

 Ez egy hosszú felfedező útról való haza térés... Azt hiszem meg fáradtan és újult ötletekkel vetem bele magam ismét a blogolásba immár vagy 2746-szorra :P Vagyis most fog következni a hihetetlen ötlet áradat? ÁÁÁÁ dehogy! Azt majd később. Most egy kicsit mint egy macska megszimatolom a régi dolgokat, oda dörgölőzök és ha tetszik valami talán még dorombolni is fogok. Talán... De tudod mit? Dorombolok... Mert ez tetszik! Olyan ez az érzés mint egy jó fagyi. Egész nyáron ezt eszem, már unom a végére, télen hiányzik de lehetetlen kapni, és most olyan jó a számban érezni az ízét. Az írás ízét... Valahogy megnyugszik a fire bennem és csak a cat létezik. Vagyis én a Démon most nyugvó állapotban írok, vagyis inkább még nem tüzeltem fel magam? De ami késik nem múlik. Egyre többet akarok írni és nem is tudom hogy összefügg-e de le kell írni mert a kezem csak úgy suhan a klaviatúrán :D Neki akarok állni lelkizni, de valami visszatart és azt súgja ezt tegyem holnapra... Vajon ezt kéne tennem tényleg? Azt hiszem igen. Megmutattam magam, kibújt a firecica a zsákból és jelenti jól van a lelki démonja! Szóval legyetek jók és majd még bóklászom erre ;)

 Jövök mint a jó gyerekek a buszon vasárnap és kiszúrok egy pontot a távolban, ezen merengek egészen óvárig. DE nem erről fogok beszélni asszem. A tabló kérdés foglalkoztat... Ez ilyen folyton matt téma a suliban, mert ha én mondok valamit az neeeem de ha a puli mondja akkor az nagyon ott van. Most pl a kötelező szeretni való tabló ötlet a Star Wars-os. hát ez asszem rettenet. Nekem ismét volt pofám és kiálltam magamért meg a csendben lévőkért. Levagyok hurrogva.. de a pozitív hogy vagy nem kell rajta szerepelnem, vagy nem is lesz. Még nem tudom melyik a jobb de legalább Yoda nem fog idézeteket ontani a jövőben nekem :P

Azt hiszem ki vagyok egyensúlyozva most, bár vannak olyan emberek akik már engem nem vesznek barát számba mert nem vagyok trendi, sőt áááá nem is tudom. Szóval semminek nem vesznek ami kurva szarul tud esni e bazzeg azt hiszem kapjam be és törődjek bele van. De meg is teszem ha ez kell. Csak a pofiba mondva jobban esik.

 Minden gyerek arra vár, hogy karácsonykor teljesül az álom és megkapja a régóta áhított ajándékot, vagy az egész családot végre együtt láthatja. Hát ez nem mindenkinél van így. Az ajándékok vagy nem azok lesznek amiket mi akarunk, de attól még örülünk neki mert pont eltalálták hogy pluszba mit hagytunk ki a listáról. Vagy totális a káosz mert az ajándék semmit mondó, vagy egyáltalán nem látszik rajta hogy nekünk szánták... Pl.: egy ágynemű huzat nem igazán személyes ajándék.

 Akadnak ugye  a pluszba jól esők is. Amikor kapsz egy mechanikai dolgot ami többet tud mint az előző, vagy egy olyan ruha darab ami nagyon tetszett máson és te is megkaptad, persze egyedibben :D. Még hogy bonyolultak vagyunk mi gyerekek és semminek nem örülünk? Á, én ezt kétlem!

Tegnap este a Jézuska hirtelen anyára csukta az ajtót azzal a szöveggel hogy most hozza az ajándékokat. Csillogott a szeme a 2 kicsinek és tűkön ülve várták, hogy ne Hófehérkét nézzünk, hanem téphessük a felesleges csomagoló papírt az ajándékokról. A Jézuska végre elhúzta a belét és mint éhes farkas csorda vetettük magunkat a csomagokra. Néhol csalódottság volt egy-egy furcsa ajándék láttán, de a néhány másodperces boldogtalanságot feledtette a következő csodás ajándék. Pózoltunk kari fával, ajándékkal, vagy éppen abban, a lényeg az volt hogy megkaptuk a pluszokat és a listásokat is. Felnőtt lévén koccintottam anyával egy kupica Vadászmesterrel (fordítsd németre) és ettük az összetapasztóst. Punnyadtak voltunk, de a legkisebb családtag mint a tankok embertől emberig futott, húúúúúú-zott és mi csak röhögtünk a matrica efektjein is. El feküdtünk a tv előtt és rex legújabb kalandjaival szórakoztattuk magunkat. A házi sárkányt hamar elnyomta az álom, lehet a Jézuska sokat dolgoztatta, de mi az öcsémmel még egy kicsit bírtuk. Ki ki a sát szobájába vonulja harcolt az álmosság ellen. Én a szörny rt.-t néztem, majd a folytonos 'Boldog Karácsonyt!' Szöveget megunva a tvben, halkan és mozdulatlanul elpilledtem, mint a többi gyerek aki még hisz a Jézuskában, és azok is akik már tudják anya miért vonul el...

 Írni kéne… Írni dolgokat, gondokat vagy eseményeket, hogy hogy telt a nap. De bevallom, most megszűnik a világ és új gondok és problémák születnek. Olyan dolgok tornyosulnak a mindennapi gyenge napsütésem elé amiket semmilyen felhő vagy hurrikán nem tisztogat el. Azon gondolkodtam egyszer ha nagy leszek majd komoly leszek és családom lesz, meg munkám, de először is most fel kell nőnöm.  2 hét és elvileg eget rengetően nagy felnőtt leszek, minden szabály és adó már rám is vonatkozik. De ilyen hamar kell az embert bedobni az „Életbe”?  Már most olyanokon kell rágódnom, mint a nagyok, beosztással kell élnem és még csak 1 hét múlva leszek nagy. Húz a szívem minden felé, el otthonról, szerető anyai karokba, távol a szerelmemmel, vagy közel a barátokhoz.

Gazosodik a blogom…Vagyis a Démon el van foglalva. Most csak én írok a jelző mentes, az egyszerű és minden gondolattól mentes. Na jó gondolatok vannak. Sok is. De most kikapcsolódok. Mint egy igazi kamasz. Elmegyek szombaton buliba, ráadásul Copy Con koncertre, hogy végre csináljak is valamit ami az én kedvemet teszi feljebb a létrán. Egy éjszaka, egy este amikor csak azt fogok tenni amit éppen érzek és nem , ismétlem nem fog érdekelni az anyai szigor, a hülye visszafogó gondolatok. Csak amit éppen akkor akarok amit érzek hogy KELL. Most nem foglalkoztat semmi, csak el mélázok néha, hogy lehetne rosszabb is, ha mondjuk beteg lennék… MI történne akkor velem? Mi lenne a kapcsolataimmal? De most komolyan minden teljesen más lenne ha az embernek nem lenne egy szál szőre sem? Elképzelem azt a világot ahol mondjuk  daganatom van és boldogulnom kéne. Elképzelem benne a barátaimat akik sajnálattal vegyes szeretettel nézik a szenvedésem amit mosollyal vagy nevetéssel leplezek, míg itthon a könnyem csordul minden karakterért amit csak nekem szántak. Küzdenék rákkal és tanárral, tanulni valóval és gyógyszerrel és egyszer csak elég lenne? Lecsuknám a szemem és elaludnék mint az orosz realisták? Vajon tényleg ez lenne a megoldás? Dehogy is! Én verziómban nem. Én parókát hordanék vagy büszkén színes kendőket. Én eljárnék mindenhova és ugyan az az ember lennék, csak szőrtelenül, rákkal és sokkal több szeretettel…

 Bejelentem Drága Olvasóim, hogy ezennel kész az Emlékek trilógiám. Az utolsó rész hosszas mérlegelés után itt megjelenik, de aki a teljes trilógiára vágyik az írjon és kézbesítem neki. Jó olvasás kedveseim!

 Képek. Ebből áll az életem, képekből, amik hol felbukkannak, hol nem, hol kedvesek, hol nem. Kifürkészhetetlen képsorok és a véletlen furcsa fifikája teszi őket érdekessé. Amikor egy ember a saját sorsán kezd, elgondolkodni rájön, hogy 2 féle is lehet: Lehet egy olyan, amiben minden sikerül és minden jó, mindenki boldog mindenki szeret. De van egy másik egy a valós jövőképek közül, ahol tudom, hogy nehéz, tudom, hogy sok a gond, nem minden hullik az ölembe majd… Kinn voltam Ságon szombaton, legálisan. Ami nekem most igen nagy szó hisz eddig nem tehettem meg hogy csak úgy beköszönök anyának hogy „Szia Megyek Ságra!” . De most megtört a jég. Laptoptáskába belefért az oda való cuccom és szinte boldogan mentem a rohadt messze lévő buszmegállóba, gyalog. Furcsa érzés volt, hogy nem kell figyelnem hogy ki lát meg, hogy nem érdekel ha észreveszik a buszon, hogy ott vagyok… Csodás volt. Amint kiértemmár elkezdtem a terrort a Sünim apuja ellen akit innentől Sün-nek nevezek (a Süni meg a párom lesz). Addig nyaggattam, amíg ki nem mentünk a napos meleg szombat délután és nem ülhettem a gyönyörű fehér paripán. Érdemes megjegyeznek, hogy én kifejezettem nem szeretem a lovakat, mert mondjuk nagyok és gyorsak és nagyon nagyot lehet esni róluk. De most a hátán ültem és először életemben futó száraztam a Démonnal, aki a Dáma nevet viseli. Megtanítottam neki, hogy tőlem fogadjon el egyszerű parancsot, pl lépés, üget, vagy az oldal ütögetés ami a megállj. Csodás volt a lóháton, éélveztem is, igaz röpke 1 óra volt, de a lovagló izmom becsületesen megfájdult. Egy bő ebéd után úgy döntöttem a családnak egy nagy adag desszettel kedveskedek, ezért csináltam kókusz golyót, amit mint késöbb kiderült a haverokkal ettünk meg 2 liter bor társaságában. Voltunk 5en, de raliztunk a faluban motorral, a milecenteizé parkben pipáztunk, énekeltünk és nagyon jó volt a hangulat. Kifáradtan értünk haza a Sünivel, úgy éjfél körül… Reggel kómásan és kicsit másnaposan ébredve a legjobb dolog jutott eszembe, vagyis hogy a sünim mellett fekszem legálisan…

Kedves olvasó!

      Ha a következő sorok megdöbbenést okoznak neked, akkor te avgy az anyám vagy, (ne vedd sértésnek anya, de egy anya ilyet illedelembőé nem olvas el! :P) vagy életedben még soha nem voltak erotikus álmaid...

Sötét a szoba, csak egy halvány fénycsík világít be az ablakon sejtelmesen ezüstössé téve a francia ágyat. Vékony szatén lepedő alatt fekszik, szenved a hőségtől. Meztelen testén néhol izzadság csepp fénylik a beszűrődő lámpától. Ő csak vár, vár, de a férfi nem jön, teste izzik a vágytól, akarja, kívánja a férfi testét. Esze már másfele jár mikor halkan a férfi keze megérinti meztelen testét. Összerezzen, majd hatalmába keríti a vágy. A férfi csak játszik először, az oldalát símogatja, a combján és a fenekén elidőz, majd a köldökétől a keze kezd feljebb kúszni. A mellénél meg áll és érzi Ő sem bírja már a nő nélkül. Csókolgatni kezdi a mellét, csókolgatja a nyakát, a mellére visszatér, majd elindul csendesen és érzékien haladva a szeméremdomb felé. Érzi a nő hogy nem bírja tovább ha nem tesz semmi a dominéns hím vele. A férfi cselekszik és a nyelvével a nő nemiszervét csiklandozza. A nő megmerevedik az érzéstől, ahogy áramlik a forróság a testében, ahogy a férfi a combját karmolja az élvezettől. Az érzés átjárta őket és a férfi valami belső hangot hallva a nő testét kezdte csókolgatni, érzékibben kitérve mellére, majd vad és forrő csökban forrott össze ajkuk. Testük csillogott az izzadságtól, de ők már csak egymást akarták. A férfi nemiszerve életre kelt és irányt mutatva meredt a nő combjai között. Tétovázás nélkül a férfi lassam a hímvesszőjét a nőbe merítette és egyre jobabn érezte a forró nedves közeget. A nő remegve az érzéstől magába fogadta a férfit, ölelése karmolássá vált, szerelme pedig forró vággyá. Testük már egy volt és lassú erős mozdulatokkal a férfi magáévá tette a nőt. Gyengéden hasára fordította párját és az aktust vadul állíti ösztönökkel folytatta. A nyögések egyre hangosabban lettek, a vágyak egyre vadabbak, a karmolás immár véressé kezdett válni. A nő felsikít és teste remeg a gyönyörtől. Szeme lecsukódik, hangja elcsuklik és úszik a gyönyörben ahogy a férfi magáévá tette. Teste elernyed, márcsak a lüktetést érzi ami a férfiből jön. A férfi ráfekszik teskük nedves, lihegnek és a mosoly a kettejük arcán egyformán az elégedetség jele...

Szomorúság. Örömtelenség és sötét hangulatok jellemzik a Vörös Démon hangulatát. Ezek olyan mélyen gyökereznek bennem, hogy még az arckifejezésem is megváltozik. Hiába keresem a mosolyt. Mások vidámsága nem hat rám. Minél rosszabb az állapotom, annál kevésbé vagyok abban a helyzetben, hogy humoros megjegyzésekre reagáljak, sőt inkább még jobban magamba zuhanok a többiek vidámsága miatt.

Sírás. A Démon gyakran akarata ellenére hajlik a sírásra, még olyankor is, amikor ezt hónapok óta nem tette, sírásban tör ki vagy szívesen sírnak ha tudnak. Egyszer ezt gondoltam erről: „Reménytelenségemet mindig előre látom, ilyenkor ugyanis sírhatnékom támad.”

A reménytelenség a legtöbbször a Démonban megtalálható. Fogolynak érzem magam, és nem látok kiutat. A múltam csak elutasítás és szenvedés volt, a jelen gyötrelmes, és a sötét jövőben pedig nem látok  megoldást. Ma nem tudják bennem feléleszteni a reménység szikráját, a magamba fordulás egyre rosszabb lesz.

Azt hiszem csak a fájdalom csillapíthatja ezt a vágyat csak annak van ereje mindent eltörölni, eltörni néhány kezet vagy lábat s mindennel együtt a földbe döngölni.Úgy tudom mindenre van megoldás, talán egy-két döfés vagy szúrás egy-egy apró tű és néhány picinke seb. S élet máris a múltba temet.

Dühödt álmom volt az éjjel

Angyalt öltem puszta kéjjel,
Rátámadtam, fűre-fára,

Vért ontottam az éjszakába...

Amikor azt hiszem megvan, de mégsem. Amikor bizakodok és határozottan pofára esek, akkor érzem magam a padlón teljes egészében....

Egy hatalmas zuhanás és a testem mintha eltompult volna. A szemem csukva a hangok kuszák szinte kivehetetlenek körülöttem. Nem akarom vagy nem tudom kinyitni a szemem, ez már nem az én játszmám, az agyam harcol a szívemmel. Tudom,hogy fekszek, kezem az arcom előtt a másik a testem mellett, érzem a poros ágy szagát, érzem az arcomhoz simuló linóleumból áradó tisztítószer szagot. Igen most először tudatosul bennem hogy meg kéne ismernem a külvilágot. Feketeséget látok és ahogy emelem a pilláimat a kis fény vakítóan tör a tudatomba. A szívem kalimpál, hogy csak folytas, nyisd ki, de az eszem becsukja és nem engedi a fényeket. Küzdök mert a fény most vonz és érdekel a külső ami csalogat fehér tisztaságával. A szemhéjam felfelé emelkedik és az ismeretlen tárul elém. Egy asztal előtte a szék, rajta ruha tömegek én egy piszkos fehér szőnyegen fekszem és valaki a nevemen szólít. Ismerősen cseng a név de most inkább nem reagálok, ismerkedem a mindennapjaimmal és elmélyülök a fájdalomban amit az eszem sugall a szívemnek a bátorságért. Megtettem, és az újamat mozgatva tudatom a mellettem fekvővel hogy ne aggódjon meg vagyok. Ő csak néz mint aki meglenne babonázva és szemében egy könnycsepp jelenik meg. Száját artikulálatlan ővöltésre nyitja és hangot nem hallok a szívem sírni kezd az emberért. Egy rántás a vállamon és a plafon repedéseit nézem nyitott szájjal elernyedt testtartásban. Az ember megint a nevemet üvölti és nem reagálok. Csodálattal és szeretettel nézek rá, de ő nem érti. Csak sír és rázza a vállam hajtogatja hogy szeret és hogy ne hagyjam el. Érzek valami meleget a szememnél és az arcomon csordul végig. Azt hiszem elsírtam magam amikor megtudtam hogy engem az utolsó pillanatban is szerettek....

Most már csak egyedül vagyok és lenézek rá amikor közel jön a márványdarabomhoz. Emlékszem a megkínzott arcára és gyengéd szellővel haját borzolva búcsúzok tőle és a szerelemtől.

        Vége lett a nyárnak és az idő hideg, borongós lett. Pont ahhoz méltó hogy egy iskolanapot elkezdjünk. Eső, hideg szél, nehéz táska, még a régiek is kicsit lassan rázódnak össze. A koleszban megtalálom hirtelen az összes rosszat. A szoba kicsi, barátságtalan, új szobatárs, kevés hely, eső, a hangulatom a padlón a kicsi koszok mellett. De telik az idő és lassan de biztosan megszokom a reménytelent, elbukom az osztályozót, ismét a padlót nyalom, bár most már kicsit több emberrel az oldalamon.

Már nem megy semmi, már csak vegetálok, hulla vagyok minden nap. Hajnali lefekvés, korai kelés és a suli néha 7ig tart. 12.osztály... Ez lesz a nagy betűs ÉLET? Anya ma 39. És én irigy vagyok. Ő már nagy és fel va nőve, azt tesz amit akar és a felelősséget is vállalja érte. De neki se könnyű. Vagy a Puszternek is ma van a szülinapja. Ő burzsuj, mindene meg van és helyes is (a nők futnak utána). Most már nem tudom mi lesz velem. Az osztályozó vizsga bebukása, az előre hozott elvesztése nagyon fáj... És most érzem az űrt ami ahelyett van hogy a többieknek mesélem az érettségit és hogy valamit megtudok egyedül önerőből tenni. De lehet hogy nem is vagyok képes ilyenekre?

Rég írtam tudom, és sokkal tartozom ezért ez egy giga blog lesz amit mindenkinek le kell kommentelni-e hogy lássam látogattok-e.

1.programom Az Usa Car bemutató

Szóval... Hát jó rég volt, azt hiszem hogy augusztus 7.én, és tényleg akkor mert ez volt a hónapfordulós programunk. Naszóval Komáromban voltunk és sok csodás amcsi csecse kocsit láttunk. Persze nagy mellű nők árnyékában... Voltak kamionok, személy autók, police kocsi, persze a régi idők motorjai is megfordultak itt. A monostori erőd ezért tele volt jobbnál jobb kocsikkal. Amikel megnéztünk bemutatók, azok nagyon jók voltak, volt gumi füstölés szakadásig, volt lowrides show és a legjobbak a Big Foot nevezetű hatalmas járgányok akik a pici döncinek elnevezett kocsikat törték és lazán járdának használták. Haza felé persze esett az eső, de ez nem rettentett meg attól hogy teszt vezessek. Jó hír hogy ebbe senki nem szenvedett sérülést.

2.programom Az Esküvő

Senki se ijedjen meg, nem én esküdtem hanem a Sünim nővére mondta ki a boldogító igen augusztus 14.én A Zhichy palotában kezdtünk a polgári esküvővel, ahol gyorsan végeztünk, a pár könnyes szemét csodálva a boldogító kimondásakor. Aztán szépen csinosan seregestül mint a verebek kimentünk Likócsra a Templomi szertartásra, ahol szegények napon ültek azzal szemben és egymás kezét fogva fojt róluk a víz. A kivonulásukkor elsült a kedvenc poénom, valaki zacskóstól dobta a rizst, amit a vőlegény ügyesen fél kézzel hárított. A menyasszonyi csokrot sajna nem én kaptam el, de sebaj, egyszer talán lesz saját dobálni valóm XD. Tovább robogunk Pannonhalmára és itt a lagzi keretében degeszre ettük magunkat. Újházi tiklevessel nyitottunk, majd minden mi szem száj ingere az asztalra került főfogásként. El is felejtettem hogy a Welcome drink is fini volt, (mind a 2 XD) a desszert előtt csak sör, bubis üdítők voltak öblíteni valók, de a sok torta meg süti hát nagyon megkívánta. Az esküvői torta csoda szép volt, és ezzel kiegészülve ittam meg életem első vodkanarancsát. Hajnali 3 ig ment a zsivaj, de úgy 1 órától a család férfi tagjai énekeltek harsányan magyar népdalokat.

3.programom Az állatkert

Ez nem régi program, hiszen augusztus 20.áról beszélek. A Süni meg a húgom meg én állatkertbe mentünk a csapat férfijának a meghívásából. Igaz én már voltam, de kihozta belőlem a gyereket és én is nagyon tudtam örülni a sok féle állatnak. Amit csak lehetett megsimogattam, de a legjobb a zsiráf volt. Ahogy közeledtünk a hatalmas állat felé én már tudtam hogy kicsi vagyok, de Sünimben is elkezdett ez megfogalmazódni. A nagy nyakú a kezemből evett ropit, meg persze meg nyalogatta a kezem hátha az is ehető. Ezek után az őzeket lestük meg és nagyon örültünk hogy a kezünkből szintén ropit és frissen tépett füvet ettek. Czunci nagyon élvezte az állatkerti kört, igaz hogy főként a kürtöskalács tetszett neki, de legalább már látott velünk ilyen sok fajta állatot.

4.programom Az Extrém motor show

Czuncit az állat kert után haza vittük ás elblattyogtunk az Eto Stadionba ahol sok sok motor meg kocsi figyelt minket. Persze ezek a kocsit olyanok voltak hogy a náthát is kiszűrik belőled annyira felvannak szerelve minden modern cuccal. Egy Mókus nevezetű emberke extrém bemutatóját lestük meg, ahogy létrán áll a motor tetején, Titanicot játszik el, vagy éppen bukfencezik. Fergeteges volt a show majd ezután a Stand Up Comedy előadását hallgattuk, a végén egy kis Barbee nyekergéssel és 2 opera énekes károgásával fűszerezve. Amíg egy otthonos padkán megvacsiztunk a Sünimmel alig vártuk a tűzijátékot. Hirtelen hideg lett, vagyis egymást ölelgetve csak vártunk vártunk mígnem a lámpák lekapcsolódtak és elkezdődött a hihetetlen fényjáték. Egy lassú és nyugis zene szólt közben, amitől még szebb és még romantikusabb volt az egész. Amikor sajna vége lett picinylábunkat a kocsifelé majd haza felé irányítottuk. Itthon egy-egy pohár bor és már egymás mellett szundítottunk, egymás átkarolva, átölelve...

Tudod, félek… Itt bőgök éjjel 11kor és senki sem vígasztal meg, senki nem ölel át. Egyedül vagyok. Ez vár vajon rám? Hogy ha majd felnövök, küzdök magamért, hogy élhessek, de értem senki nem küzd? Hogy nem lesz társam? Félek egyedül maradni. Félek, hogy nem szeret már többé senki. Félek a haláltól… Milyen lesz? Gyors? Fájdalmas? Mi van utána? Újra én, vagy bűnhődés? Senki nem fog utánam sírni? Vajon lesz- e valaki aki éjjelente elsírja magát, ha rám gondol és az emlékezete felém csalja? Hiányoznék én bárkinek is? Vagy csak észrevennék, hogy nincs meg a padtárs, nem vagyok msnen, nem olvasok vagy írok blogot és nem bocigolok… Most is sírok. De nem tudom miért. Lehet ki kell adni, lehet csak hiszti. Megadatott nekem az, hogy valaki azt hiteti el velem, hogy szeret, de én mégsem tudom ezt felhőtlenül élvezni… Miért? Mert nem vagyok szabad. Félek ha át jön, mert meglátja hogy, hogy és hol élek, félek hogy megundorodik tőlem. Félek hogy egyszer csak tovább lép és már nem én leszek neki fontos hanem más. Mást ölelget, szorít magához, más mondhatja neki hogy szeretlek. Nem ez nem egy szerelmi vallomás lesz. Csöpögő orral éjjel 23:18-kor megírom azt hogy én nem érzem a törődést. Pillanataim vannak, 1 éve. Boldog pillanatok, melyek azt éreztetik hogy „Hé te hülye Ő tényleg szeret!” Én pedig csak bólogatok. Sírok neki és nyafogok, elmesélem az egész keserves életemet. Az apanélküli lázadó lány történetét, aki egyedül érzi magát, akit bántanak és aki fél a sötétben egyedül. Aki lusta, de nagy álmai vannak, aki korán, gyorsan és hirtelen akar mindent az élettől. Na vajon most hol vannak a híres barátaim? Ha majd ezt olvasod észre fogod venni dac nélkül hogy nem törődsz velem? hogy hiányzol és kéne a szereteted a törődésed? Vajon eszedbe jut majd hogy ha elolvastad felhívj? Vagy majd kapom a megjegyzést? Valljuk be én most kimondom nyíltan hogy színészkedünk. Te is én is. Fontos vagyok? Igen? Hívtál 1xis ha boldog voltál? Kellettem ha bánatod volt? Nem. És igen én sem hívtalak, talán egyszer sem. Próbáltam titeket a blogokból és a netről figyelni. De ez nem az... Reménytelenül, most már vörös és fájó szemmel megírtam a siralmas kis érzéseimet amiket éppen most 23:28-kor éreztem… Ne csodálkozz ha mást kapsz vissza belőlem… Én szerettelek.

Üdv: A régi és sokat kritizált, de örömben bővelkedő lány.

Jah tegnap volt a névnapom. Anyától kaptam Vukkot (a cserepes növényemet) meg egy parfümöt. Az smsezők névsora időrendben pedig: Petike, Apa, Nagyanyám és a koleszos leges legjobbam is írt nekem e-mailt hogy boldoguljak mán meg a névnapomon.. Este köszöntött a Sünöm is egy szál fehér rózsával meg vettünk sört meg chipset és zabáltunk egész este, meg nagyon fontoskodva a jövőnkről beszélgettünk, a gyereknevelésről, a tanulásról és a munkáról. Nagyon élveztem vele erről veszekedni. Amennyire különbözök tőle, annyira imádom hogy ilyen. Páran elfelejtettek, de egy névnapon nem burul a bili. De ha a szüli bulimat elfelejtik, akkor lesz aztán irgum burgum :P Hiányzik a "családom" óváron. A koleszos család a vigyázó anyummal (adry) és apuval (adry párja). A sulis család apuval (Jégcsap) és anyuval (Wall-E) a tesók (Timi, Nita) ők mind olyan távolinak tűnnek itt a messze Győrben. Nekem itt marad a rendes család az igazi tesókkal, az igazi feladatokkal és az igazi megpróbáltatásokkal.